Isten maga a szeretet. A szeretet feltételezi, hogy adsz. Isten igéjében találjuk az egyik legismertebb verset, ami azt mondja: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3:16 (RÚF)
Isten szerette a világot, egyszülött Fiát ADTA. Természetünknél fogva hajlamosak vagyunk a saját jóllétünkkel, kényelmünkkel és hasznunkkal foglalkozni. A fókuszunk befelé fordul, és szem elől tévesztjük a szeretet lényegét. A szeretet AD, ami arra utal, hogy a fókuszunknak kifelé kell mutatnia. A szeretet a körülmények ellenére ad, a szeretet a konfliktusok ellenére ad, és a szeretet a sebek ellenére is ad.
Istennek nem volt muszáj odaadni a Fiát, de kézzelfoghatóan akarta megmutatni a felénk érzett szeretetét. Teremtményeiként nem tettünk semmit, amivel kiérdemeltük volna a szeretetét, mégis szeretett. (Nem csak akkor szeret minket, ha már elég érettek vagyunk, hogy azt elfogadjuk, és ennek tudatában érezzük kegyelmét.) Az EGYETLEN Fiát adta, hogy megmutassa óriási szeretetét felénk. Ennek a szeretetnek a megértése, átélése, hite nagyon nagy gyógyítást adhat bárkinek. Ahogyan egy szögletes játék sem illik bele egy kerek részbe, úgy nem töltheti be semmi és senki Istenen kívül a lelkünkben tátongó „Isten alakú űrt”. Az „Isten alakú űrt” és az ember örökkévalóság utáni vágyát egyedül az töltheti be, ha az ember a Jézus Krisztusba vetett hite által személyes szeretetkapcsolatba kerül Teremtőjével.