A harag tanácsadó?

/Harag útmutató, gyakorlatokkal/

Dühösnek lenni természetes

Dühösnek lenni, haragudni természetes emberi reakció. Mégis sokan üldözik ezt az érzést, miközben nagy segítség lehet a hétköznapokban, ha ismerjük, felismerjük és “alámerülve” eljutunk saját fájdalmunkhoz. Fájdalmunk begyógyítása, kulcsa viselkedésünk megváltozásának. A következőkben abban szeretnék neked segíteni, hogy képes legyél felismerni, és mögé tudj nézni saját dühödnek. A dühöd segítségedre lehet abban, hogy közelebb kerülj valódi érzéseidhez. Sokan mondják, a harag rossz tanácsadó. Szerintem, ha “olvasod” és érted, jó tanácsadó is lehet. A dühöt a továbbiakban haragnak nevezem, Riekje Boswijk-Hummel holland pszichoterapeuta osztályozása nyomán, saját tanulmányi és gyakorlati kiegészítésekkel fűszerezve. Kellemes átgondolást kívánok hozzá.

A harag menekülés

A harag a fájdalom zavart kifejezése, amely valaki más ellen irányul azzal a szándékkal, hogy azt hibáztassa és arra ösztönözze, hogy az okozott fájdalmat meg nem történtté tegye. Röviden a harag, menekülés a fájdalom elől.
A harag lényege mindig a hibáztatás. A harag mindig célt keres magának és mindig valamilyen akadályra irányul, ami lehet valaki vagy valami. Ezt a valakit vagy valamit szokták vétkesnek kikiáltani.
A haragot különféle módokon lehet kifejezésre juttatni. Lehet közvetlenül, de közvetetten is.

A harag közvetlen megnyilvánulási formái*
/Amikor a megnyilvánulások magára az akadályra irányulnak:/

1. Konfrontáció tárgyakkal

Ha az akadály egy tárgy a haragod fizikai módon fog megnyilvánulni. Például belerúgsz, rá vágsz, megrázod, eltéped, széttöröd, fellököd, szétzúzod stb.…
A testi erőd segítségével küzdsz ellene és megpróbálsz felülkerekedni az akadályon.

2. Összetűzések

szóváltás

Ha az akadályt egy személy jelenti, akkor haragodat elsősorban szóban fogod megnyilvánítani. Például, ha közli veled valaki, hogy nem csinálhatsz meg valamit elkezdesz vele vitatkozni, frusztrálva érzed magad, majd dühbe gurulsz. Erre a másik fél ugyanígy reagál általában és két mérges ember fog szemben állni egymással, akik szóváltásban vannak.

veszekedés

A szóváltásnál erősebb, amikor a vitatkozó felek nem elégszenek meg az álláspontjaik ütköztetésével, hanem átcsapnak veszekedésbe. Ez általában azért is van, mert személyes támadásnak érzi valaki azt, amit a másik mond. Úgy is mondhatnánk, hogy benyomódik a saját gombja. A veszekedés jellegzetessége márpedig az, hogy mindkét fél újra és újra megsérti, megbántja egymást vagy fájdalmat okoz egymásnak. A harag egyre erősödik.

verbális erőszak

A veszekedések gyakran azzal kezdődnek, hogy a felek bizonyos dolgokat egymás szemére hánynak. Ilyenkor az idegesség haraggal fokozódik és a vádaskodás úrrá lesz mindkét félen. Oda-vissza felhánytorgatják egymás hibáit fel hoznak régi sérelmeket, vádaskodnak, ilyenkor a harag dühvé változik. A tomboló düh a harag extrém formája, amely abban különbözik a harag minden más megnyilvánulásától, hogy aki tombol az gyakran már nem ura a saját dühének. Amikor valaki ideges, haragos vagy dühös még tudja mit mond, de amikor tombol már nem tudja. A tomboló düh esetében teljesen elszalad a ló, vagyis amit mond valaki, aki tombol annak már nincs semmi célja csak egy hogy kifejezze mennyire tombol benne a harag.

testi erőszak

Ha a harag már elég nagy, akkor a felek vágyat érezhetnek arra, hogy a szavaknak testi erővel adjanak nyomatékot. Ez lehet ütés, rúgás, karmolás harapás is. A legsúlyosabb esetekben különböző eszközöket használnak arra, hogy haragjuknak erőt is kölcsönözzenek (botot, pálcát, fakanalat, boxert, kést vagy akár pisztolyt a legrosszabb esetben). Szerencsére nem mindenki jut el eddig a szintig. Sokszor, ha el is jut ide az agresszívabb fél, a másik fél feladja, mert megijed vagy elfárad. Ez is az oka annak, hogy sok esetben nem tud elharapózni az erőszak.

megalázás

A harag egyik nagyon különös megnyilvánulása leköpni a másikat. Igaz, hogy ez nem fájdalmas mégis a harag legmegalázóbb kifejezési formái közé tartozik. Aki leköpi a másikat, az ilyen módon hozza a tudomására, hogy lenézi. A köpés a tehetetlenség kifejezése is egyben, ugyanis akit legyőzött valaki az a megadás pillanatában kiköp és ezzel tudtára adja a másiknak, hogy most veszített, de a lelkében nem érzi magát legyőzöttnek. A leköpéssel föléje helyezi ismét magát.

/Amikor a megnyilvánulások NEM magára az akadályra irányulnak:/

1. Levezetés helyben:

Az emberek néha mikor mérgesek lesznek úgy döntenek, hogy mérgüket nem irányítják közvetlenül az akadályra. Például nagyon dühös vagy a szomszédodra mert üvölteti esténként tízkor a zenét, de te nem szólsz neki, mert eleve agresszív ember. Vagy például dühös vagy anyukádra, mert igazságtalan veled és soha nem kedves, de úgy döntesz, hogy nem mutatod neki ki a haragodat. Már csak azért sem, mert ha egy szót is szólsz ő sajnálkozni kezd és zokogni. Ha kritizálod egy hétig is rossz kedvű lesz, és ezt inkább te nem akarod. Belül ezekben a helyzetekben dühös vagy. Mit csinálsz hát helyette? Csapkodod az ajtót, rávágsz a kutyára, kiabálsz a gyerekeddel, megbántod a párodat stb.…

2. Levezetés máshol vagy más valakinél:

Ha a haragodat nem mered közvetlenül az akadállyal szemben kinyilvánítani, valaki máshoz fordulsz és elmeséled neki mennyire dühös vagy. Ahelyett hogy annak mondanád meg akire valójában dühös vagy, másnak panaszolod el. Barátodnak vagy párodnak amikor dühösen meséled pontosan ugyanazt fogod mondani, amit legszívesebben a szomszédodnak vagy anyukádnak mondanál. Átérzed a haragot csakhogy nem rájuk irányítod, hanem partneredre vagy barátodra, csak a „TE” helyett azt mondod „Ő”, vagyis nem az akadálynak beszélsz, hanem az akadályról. Nem mered vagy nem akarod az érintettnek megmondani ezért olyan személlyel szemben adsz neki hangot aki biztonságos számodra.

3. A harag közvetett megnyilvánulási formái*

Az emberek az akadályokon kívül félhetnek magától a haragtól is, mert nem merik vagy nem tudják átérezni a haragjukat. Ennek többféle oka is lehet. Néhány ember természeténél fogva inkább csalódott és szomorú, mint haragos. Ők nem küzdő típusok, könnyen feladják céljaikat is.
Nem csak genetika lehet e mögött, hanem a neveltetésből is jöhet. Sok szülő leszoktatja a gyermekét arról, hogy kifejezze a haragját. Mégpedig úgy, hogy fizikai vagy egyéb módon megbünteti a gyereket a haragért. Ha egy gyereket sokszor büntetnek meg azért, mert haragszik akkor végül már nem lesz bátorsága kinyilvánítani haragját. Mivel a haragot rendre büntetés követi, a gyerekre félelmetkeltően hat majd saját haragjának átérzése is. Mire szokik hát rá? Arra hogy elnyomja magában. Elveszíti a kapcsolatát a saját haragjával, ami tudattalanná válik nála.

Küzdés gyengeséget színlelve:

1. Áldozati könnyek

Az a gyerek, akinek nem szabad mérgesnek lennie, mert büntetést kap érte, de mégis szeretné elérni a célját, különleges módon fog küzdeni. Mivel megtanulta, hogy kockázatos kinyilvánítani a haragját nem fog kiabálni ütni vagy rúgni, hanem helyette sírásban tör ki. Első látásra úgy tűnhet, hogy feladta a célját és szomorú. Ha azonban jobban megfigyeljük azt ahogyan sír, rá fogunk jönni hogy a sírás inkább mérgesnek hangzik. A gyerek nem azért sír, mert elengedte a célját, hanem mert ez a küzdelem új módja. Ilyenkor nem az erejére támaszkodik, hanem a gyengeségével próbál hatni. Valósággal eljátssza mennyire nehéz most a sorsa, hogy le kell mondania a céljáról. Így próbálja elérni, hogy engedjenek neki. Természetesen, aki gyerekként ezzel ért célt később felnőttként is ugyanezt a taktikát fogja választani. Ezt hívjuk áldozati magatartásnak.

2. Duzzogás és durcáskodás

A célok elérésére egy másik stratégia a küzdés helyett a hallgatás. Azok akik ezt a stratégiát vetik be nem mondanak és nem is tesznek semmit, de egész magatartásuk és főként arckifejezésük mindennél egyértelműbben tükrözi haragjukat. Ha nem is tesznek semmit, a duzzogó vagy durcás emberek sugározzák magukból a haragot, amit már kilométerekről is lehet érezni. Ez tulajdonképpen a „hallgatag harag”. Azt is megfigyelhetjük, hogy ezek az emberek, ha megkérdezzük őket, hogy van e valami problémájuk letagadják azt, állítják semmi bajuk nincs is és nem is mérgesek. Ebben sok esetben éppen a saját haragjuktól való öntudatlan félelem van benne.

Küzdés nélküli fájdalom okozás - megtorlás:

Ez azt jelenti tulajdonképpen, hogy ennek a formának már nincs köze az eredeti célhoz, hanem kizárólag az a célja, hogy megbüntesse, fájdalmat okozzon annak aki okozta a frusztrációt.

3. Büntetés

Néhányan azzal büntetik a másikat, hogy tönkreteszik dolgaikat valamilyen tárgyukat. Azzal is büntethetik, hogy elkésnek egy találkozóról, vagy nem hívják fel, nem küldenek e-mailt, elfelejtenek egy megbeszélt találkozót vagy valami kínosat mondanak társaságban a másikról. Olyan is lehet, hogy több ember előtt megalázó módon rendre utasítják. Mindegyik esetben fájdalmat okoznak a másiknak, a cél „ha nekem fáj, fájjon neked is”.

4.Távolságtartás, megvonás

Ebben az esetben azzal okozol fájdalmat a másiknak, hogy nem adod azt amit addig adtál, vagyis megvonod. Amikor valaki távolságot tart, akkor nem elérhető a másik számára („erre most nincs időm”), kevesebb figyelmet szentel a másiknak („nem látod, hogy olvasok”), kevesebb elismerést ad. Az is ide tartozik, mikor gyakrabban megy el otthonról („nagyon sok tárgyalásom lesz a héten”, gyakrabban felejt el dolgokat („ez teljesen kiment a fejemből”). Aki távolságot tart az érzelmileg hűvösebb, testileg és érzelmileg is kevésbé van jelen. Megvonja a másiktól a figyelmet, az időt, a melegséget, a megértést, vagyis a szeretetet. Ez minden kapcsolatra nézve halálos, különösen az intim kapcsolatokra nézve. Akik távolságtartóan viselkednek szinte soha nem ismerik ezt be, pedig a viselkedésük valódik oka a harag és büntetni akarják a másikat.

Sok szülő azzal bünteti a gyermekét, hogy napokig nem szól hozzá, ezzel a gyereket tehetetlenné téve. Sok partnerkapcsolatra is igaz ez a fajta viselkedés, amikor hallgatással büntetik egymást a felek.

5. Cinizmus

Tulajdonképpen ez is a távolságtartás egy formája. A cinikus megjegyzések nagy fájdalmat tudnak okozni, főleg az ilyenkor mutatott dölyfös viselkedés, ami különösen fájó. Például ilyen megjegyzéseket tesznek a szülők a gyereküknek: „Szerintem jobb ha te ezzel meg sem próbálkozol”. Amikor egy partner megjegyzést tesz a másik félnek ilyenek hangozhatnak el: „Ez az amiért annyira oda vagy…”. vagy „Jaj csak nem megijedtél egy kicsit”, miközben a másik majdnem összeesett az ijedtségtől. Ha a cinikus ember figyelmét felhívod arra milyen fájdalmasak ezek a megjegyzései, többnyire azt fogja állítani, hogy „Ő?” de „Hát ha egyszer ez az igazság”. „Csak azt mondom, amit gondolok”. „Nem is értem mi ezzel a baj”. mondatokkal tagadják le gonoszságukat.

6. Megbetegedés

Bizonyos esetekben a megbetegedést is a harag közvetett kifejezési formájának tekinthetjük. A közismert „fejfájás az ágyban” sok esetben a távolságtartás megnyilvánulása. Ugyanilyen lehet a kimerültség is. Ennél a viselkedési formánál is sokszor nincs tudatában a beteg személy a háttérben meghúzódó haragjának.

7. Kibeszélés

A kibeszélés nagyon hasonló, mint a levezetés. Az a különbség a kibeszélésnél, hogy tulajdonképpen a levezetés folytatása. Tehát az történik, hogy mondjuk dühös vagy a partneredre, de ezt nem mered nyíltan megmondani neki. Ehelyett beszélsz egy barátoddal és dühösen elmeséled neki mi történt. Feldúlva szidod neki a partneredet, morogsz és lehet kiabálsz is dühödben. (ez eddig a levezetés).

Folytatásképpen elmesélsz régi történeteket, amikor történtek hasonló bosszantó dolgok. Ekkor már kibeszéled, ami segít neked a dühöd levezetésében. A haragod már lecsillapodott, mégsem hagyod abba. Részletesen ecsetelve előadod mi minden rosszat tett ellened a másik és így tovább. Az aki kibeszéli a másikat, nem szidja, szinte suttogóra fogja a hangját. A kibeszélés hangneme gyakran nyugodt és józan, emiatt ártatlannak tűnik. A kibeszélést, pletykát úgy is tekinthetjük, mint büntetést. Sőt a bosszú egyik formája. Azáltal, hogy a másik mindenféle rossz tulajdonságát, viselt dolgát vagy rossz szokását kitálalod, elemzed, bírálóan azt sugalmazod és bizonyítod, hogy a másik nem jó. Így rajtatok kívül álló feleket is ellene fordítasz. Éppen ebben rejlik a büntetés, vagy a bosszú lényege. Elbeszélésed nyomán a harmadik fél és megutálja a támadódat. A mögötte rejlő harag miatt a kibeszélés elfajulhat, és kifejezetten rosszindulatúvá válhat.

8.Irigység

Az irigység is a harag egyik formája. Itt az a lényeg, hogy a másiknak van valamije, ami neked nincs, de nagyon szeretnéd. Valójában a harag azért támad, hogy a hiány okozta fájdalmat ne kelljen átérezned. Haragodat arra irányítod, akinek megvan az, ami neked nincs. Az irigység a legtöbb esetben kibeszélésben jut kifejezésre, melynek célja, hogy az irigység tárgyát képező személyt rossz színben tüntesse fel. Itt is nagyon nyugodt és ártatlan benyomást kelthet a hozzáfűzött mondat.

Például, „láttam xy-t a Porsche-jával a boltban és úgy beszélt vele az asszony hogy felháborító, kifejezetten sajnáltam szegényt”.

Így is hangozhat a beszélgetés: “Képzeld öt gyerekük van xy-éknak, és mindketten teljes állásban dolgoznak. Kérdezem én, hogy lehetséges ez. Az ég szerelmére, hogyan lehet felnevelni egy gyereket teljes állások mellett? Biztos, hogy nagyon sok mindenben hiányt szenvednek a gyerekek, amit aztán a szülők ajándékokkal próbálnak megvásárolni. Remélem nem fognak szegények emiatt rossz társaságba kerülni és elkallódni.”

Az irigység megmutatkozhat tettekben is. Például azáltal, hogy mások jelenlétében utalnak valakinek valamilyen kínos dolgára, vagy rátapintanak valamilyen hibájára, vagyis kellemetlen helyzetbe hozzák. Ennek példája a szerelmi féltékenység irigysége is, amikor a szeretőt üldözik.

9. Zaklatás

A bosszú vagy büntetés egyik modern formája a zaklatás. Előfordul, hogy akik nem tudnak feldolgozni egy szakítást, válást vagy más hasonló veszteséget a büntetésnek ehhez a módjához menekülnek. Aki szenvedést okozott nekik szó szerint telefonon vagy a háza előtt leskelődve elkezdik üldözni. Itt is a káröröm az, ami nagy szerephez jut.

Önvád-Önostorozás

Ahhoz hogy az önvádat megértsük, nézzünk egy konkrét példát. Képzeld el, hogy szeretnél elmenni egy koncertre. A jegyeladás reggel kezdődik. Úgy tervezed, hogy legalább 15 perccel 8 előtt odaérsz. Mivel nagy a forgalom csak 8:00 után sikerül megérkezned a jegyirodához. Kiderül, hogy ekkora az összes jegyet eladták. Elkezded magadat hibáztatni. „Nem hiszem el, hogy miért nem indultam el időben, már megint milyen hülye vagyok”. Nekem is itt kellett volna éjszakázni, mint azoknak akik megvették a jegyet. Elindul benned az önostorozás. Másik helyzetben látogatóba mész édesanyádhoz, aki a szemedre veti, hogy nem szentelsz neki elegendő figyelmet. “Már megint napokig rám sem néztél!” , jegyzi meg. Mire te elkezded magad vádolni, hibáztatni, hogy Anyukád miattad szomorú. Akár még az is elhangozhat tőled, hogy milyen hálátlan gyerek vagy. Mi is történik itt valójában?

Az, hogy megijedsz, frusztrált leszel és stresszes, és ezeket nem az “akadályra” irányítod, hanem saját magadra. Mérges leszel Önmagadra. Ha a frusztrációt nem saját magadra irányítanád, hanem a rajtad kívül álló személyekre, rájönnél, hogy dühös vagy. A példákra visszatérve ezt mondanád: “ Rendkívül tisztességtelen dolog hogy így szervezték meg a jegy eladást!” vagy anyukádat is felelőssé tehetnéd a kapcsolatotokért és azt mondhatnád neki: “ de hát te is fel tudtál volna hívni. Nem kell ölbe tett kézzel várakoznod arra, hogy én jelentkezzek.”

A sajnálkozás, a tökéletlenség érzése az önvád az esetek többségében nem tűnik másnak, mint haragnak, amely valaki más ellen irányul mégis saját magadon csapódik le. Mint sok minden, ez is a gyermekkorban keresendő. Szüleidnek sikerült meggyőzni téged arról, hogy helytelenül viselkedsz, hogy neveletlen vagy, idegesítő vagy, hogy csak bosszantod őket és megkeseríted az életüket, röviden rossz vagy. Ezzel tehát gondoskodtak arról, hogy ne merd kifejezésre juttatni a haragodat csak magad felé. Nekik semmit nem lehetett a szemükre vetni te voltál az, aki mindig rosszul viselkedett. Most amikor felnőttél még mindig azt gondolod, hogy minden a te hibád, a másiknak semmit nem lehet a szemére vetni.

A példákból is látszik, hogy az önvád helyettesíti a fájdalmat. Ameddig saját magadat ostorozod, nem kell szembenézned azzal, hogy nem sikerült jegyet szerezned, vagy, hogy Anyukád állandóan téged korhol.

Gyakorlat: Írj le az üres helyekre 6db megnyilvánulási formát, amit alkalmazol a hétköznapokban amikor dühös vagy. Gyakoriságuk sorrendjében próbáld írni ezeket, vagyis amelyiket többször használod azt előre, amelyiket kevesebbszer azt hátra.

4..

Tévhitek a haragról

Tévhitek a haraggal kapcsolatban:

A harag formáinak felsorolása után megállapítható, hogy a haragnak sem a közvetlen sem a közvetett megnyilvánulásai nem hoznak pozitív hatást, sem rövidtávon, sem hosszú távon. Mindig okoznak valamilyen kárt vagy valamiben, vagy valakinek, vagy magában a kapcsolatban.

Sok elmélet létezik a dühvel, haraggal kapcsolatban és mindenkinek szíve joga eldönteni azt, hogy mit csinál a saját dühével. Bizonyos megközelítések szerint a düh az erő lába, vagyis akinek amekkora a dühe, akkora az ereje.

Az, hogy ki mit kezd a dühével, hogyan vezeti azt le, vagy nem vezeti le másokon már egyéni kérdés, mert mindenki maga felelős a saját viselkedéséért. Az biztos, hogy minden ember haragra gerjed időnként, többé-kevésbé fontos okok miatt. Ez mindig is lesz, ezért is fontos ennek jelzéseit észrevenni magunkban és tudatosan cselekedni akárhogyan is döntünk, hogy mit kezdünk a haragunkkal.

1. tévhit: a veszekedés megtisztítja a levegőt

Egy veszekedés során gyakran tényleg felszínre kerül rengeteg addig elfojtott bosszúság idegesség és sértettség. Ez önmagában semmit nem tisztáz, ellenkezőleg az esetek többségében csak még több bosszúságot szül, ugyanis sérelmeidet haraggal mondod ki, szemrehányás, vád és hasonló formákat öltve. Ez a másikat megbántja, de legalábbis védekezésre készteti. Abban lehet igazság, hogy a veszekedések után mindig jön egy jobb időszak egy megnyugvásszerűség, ez azonban nem maga a veszekedés miatt történik, hanem azért mert kimondunk addig elfojtott gondolatokat. Kiadjuk magunkból azt, amit bent forgatunk a fejünkben. Ez a része valóban segít, de ennek egy kulturált tisztázó beszélgetési formája sokkal célravezetőbb, mint maga a veszekedés. A veszekedés szemrehányások és esetleges régi sérelmek egymás fejéhez vágása.

2. tévhit: segít, ha kiadod a haragodat

Nagyon sok önfejlesztő munkánál előtérbe kerül az a módszer, amikor valamilyen tárgyon levezetjük a haragot. Ennek fiziológiai magyarázata az, hogy a stresszhormonok, amik akkor keletkeznek, mikor haragra gerjedünk, azok mozgással fizikai cselekvéssel kioldhatók. Amikor a haragodat ütéssel, rúgással, fizikai kifejezéssel adod ki, egyre több stressz hormon termelődik benned, aminek hatása az lesz, hogy a haragod még tovább nő. Rövidtávon azzal, hogy fizikailag kifáradsz levezetés után, valóban lecsillapodik a haragod, de afelé akire haragszol a benned keletkezett düh nem múlik el. Amiért mégis érdemes kimondatni valakivel a dühét, leginkább csak az, hogy teljesen elfojtotta magában ezeket az érzéseket (például a szüleivel kapcsolatban) és legalább egyszer érdemes vele megfogalmaztatni, hogy lássa valójában mi tombol belül benne. Hosszú távon azonban, ha valaki rászokik arra, hogy mindig fizikai aktivitással adja ki a dühét, az csak egyre erősödik benne, azaz tévhit hogy ez segít.

3. tévhit: a kirobbanás segít

Vannak akik haragjukban megengedik maguknak, hogy időnként heves kirohanások vagy szidalmazások formájában kirobbanjanak. Az alapgondolat szerint az indulatkitöréssel kisül a haragod és ismét lenyugszol. Ez azonban nem egészen így működik. Néhány esetben a rövid kirobbanás csak fokozólag hat, még nagyobb haragra gerjed az illető. A szidalmazás nem képes önmagában megnyugtatóan hatni, a harag ebben az esetben is csak azért csillapszik, mert el van ismerve, ki van mondva. Felismered, hogy mérges vagy mivel hallod magad szitkozódni, ez pont olyan mintha azt mondanád magadnak „látom, dühös vagyok”. Tehát annak elismerése, hogy valójában dühös vagy egy szituációban hasznos, viszont hergelni magad csak ahhoz vezet, hogy még dühösebb leszel

4. tévhit: a haragot elengedni egyenlő a cél feladásával

Sokan azt hiszik, hogyha az ember elengedi a haragját, akkor feladja egyúttal a célját is. A harag elengedése csak annyit jelent, hogy visszatartod magad attól, hogy dühből cselekedj és károkat okozz. Ettől még természetesen feladhatod a célodat vagy próbálkozhatsz vele akár éveken át is, de ezeket célszerű nem erőszakos módon tenni. A harag elengedése nem jelenti azt, hogy már nem próbálkozhatsz tovább célod elérésében, ha az akadály egy személy, akkor sem.

5. tévhit: a harag pozitívan használható

Nagyon sokan gondolják azt, hogy a harag nélkülözhetetlen, fontos energia amit pozitívan meg kell tudni tanulni használni. Először is a harag olyan energia, amelyet a stresszhormonok erősítenek fel, aki tehát mérges nem csupán élettel teli, de nagy nyomás alatt is áll. Ahogy már korábban is ezt néztük a harag mindig az akadályra irányul azzal a céllal, hogy azt eltakarítja az útból vagy ártson annak. Ami ugyan ehhez tartozik az az, hogy a harag mindig elhomályosítja az ember tisztánlátását, hiszen az akadályt mindig negatívnak látja. A haragos ember szemében az akadály rossz, veszélyes és igazságtalan, ezért feljogosítva érzi magát, hogy megtámadja. Az elszántság, amiben erő is lakozik az megszülethet a haragod elengedéséből keletkező nyugalomból és belátásból. Természetesen jó dolog a problémákat meghatározni, megoldani, nagy erővel kitartással és kreativitással. Ekkor azonban már nem haragról beszélünk mivel a kitartás képessége épp akkor születik meg bennünk, amikor a haragot elengedjük.

6. tévhit: ez csak a másik problémája

Aki elkezdi járni az önfejlesztés útját és már sokszor kívülről látja kiben mi történik, hajlamos lesz arra egy idő után, hogy azt mondja a másik csak kivetíti rám azt ahogyan ő érzi magát, „Ez valójában nem az én problémám”. Való igaz, hogy amikor egy konfliktushelyzet van, a másik fél akképpen fogja magát érezni, ahogyan benne megjelenik a hatása. Az amit mi mondunk neki, vagyis mikor benyomjuk a gombját egy mondatunkkal vagy egy szavunkkal valójában benne van egy megoldatlan dolog, amivel neki van dolga.

Igen ám, de azt gondolni, hogy csak neki van dolga helytelen, ugyanis azok akik olyasmiket mondanak „ez a te problémád”, azok leginkább azt értik ezen, hogy semmi kedvük dolgozni a probléma megoldásán. Egy kapcsolatban, ez lehet párkapcsolat baráti kapcsolat vagy bármilyen egyenrangú kapcsolat, két fél szerepel. Két ember összjátéka egy kapcsolat, és ha az egyiknek valami baja van, az mindig érinti a másikat is. Például, ha az egyik depressziós, a másik is komor hangulatban kénytelen élni, de a fordítottja is igaz, ha az egyik figyelmes, a másik úgy érzi hogy észreveszik, és ha a másik úgy érzi hogy észreveszik akkor ő is figyelmes lesz viszont. Összegezve, amikor kialakul egy vitás helyzet, akkor még ha csak az egyik fél is reagál dühösen a másik fél viszont reakciójától is nagyban függ, hogy hova fut ki a konfliktus.

Gyakorlat: Az olvasottakból válaszd ki azt a tévhitet, amin a legjobban meglepődtél, és/vagy amivel nem értesz egyet. Egy üres papírra írj le konkrét szituációkat, amik eszedbe jutnak, amikor te is e tévhit szerint reagáltál az életedben.

Tévhitem:

Szituációim:

Harag levezetési technikák

Íme néhány tipp arra vonatkozólag hogyan tudod a haragodat levezetni, ugyanis a harag egyáltalán nem tűnik el attól, ha tagadják vagy elfojtják. Láthatatlanná válik, majd keres magának olyan utakat, hogy előbb utóbb mégiscsak felszínre törhessen vagy közvetlen vagy közvetett formában. Ettől minden sokkal bonyolultabbá válik egy idő után. A harag sosem keletkezik ok nélkül, mindig megvan a miértje. A miértje a fájdalom vagy a fájdalomtól való félelem. A legjobb tehát, ha a haragot jelzésként fogjuk fel, hogy van valami probléma, amit meg kell oldanom. Első és legfontosabb, hogy elfogadjuk a frusztráció és a harag az élet része, mindannyiunk életének része.

Az igazi művészet, hogy a haragot átérezd ugyan, de ne nyilvánítsd ki, magadban dolgozz vele.

1. Észleled a haragot

Vedd észre, hogy haragos vagy és figyeld meg az akadályt is, hogy kire vagy mire vagy az.

2. Fékezd meg a haragot

Kapcsold ki az automatikus robotpilótádat, vagyis szakítsd meg az érzések áramlását és az automatikus cselekvést. Mondhatnám azt is, hogy szereld le saját magadat szó szerint parancsolj megálljt magadnak. Érzed, hogy haragszol, de ahelyett hogy átadnád magad ennek az érzésnek és kinyilvánítanád, leállítod az automatikus cselekvések áramlását.

Hogyan tudod ezt megtenni?

Akkor tud a legjobban sikerülni, ha elfordítod a figyelmedet, vagyis nem az akadályon tartod, hanem befelé saját magadra irányítod. Ahelyett, hogy szó szerint kitörnél és kinyilvánítanád a haragodat, figyelmedet saját magadra fordítod és kényszeríted magad arra, hogy megvizsgáld miért is haragszol az adott pillanatban. Ezeket a kérdéseket teheted fel magadnak segítségképpen: Mi történt? Mi a baj? Mi okozza, hogy dühös vagyok?

A másik mód az időkérés. Ha megakarod fékezni a haragodat, akkor nagyon jó, ha távolságot tartasz lehetőleg szó szerint. Jelezheted a másiknak, hogy kicsit visszavonulsz. Mondhatsz ilyet: „Álljunk meg egy kicsit, ez nem tetszik nekem hadd gondolkodjon rajta.”, vagy „Várj, ami most történik az feldühít, kicsit visszavonulok mielőtt teljesen elveszteném az önuralmat.” Ezekben az esetekben azért vonulsz ki a szituációból, hogy megakadályozd a veszekedés kialakulását, vagyis időt kérsz. Ezt az időt használhatod arra, hogy kicsit elvonulj és önvizsgálatot tarts. Az alábbi kérdések tudnak ebben segíteni: Mit érzek? Voltaképpen mi a bajom?

A harag megfékezésének egyáltalán nem az a célja, hogy a haragodat megtagadd, ugyanis a harag megtagadása magában foglalja magának a problémának a megtagadását is. Például a „Ne húzd fel magad!”, „Nem is olyan fontos az egész!” mondatok akár más mondja akár te mondod magadnak, nem segítenek. A haragot azzal fojtod el, hogy elbagatellizálod a problémát.

A probléma igenis fontos, nem szabad átsiklani felette, nem is ez a cél, csak annyi hogy leállítsd automatikus intenzív reakcióidat. A figyelem átirányítása éppen ellentétes a harag megtagadásával, ahelyett hogy a haragodat elfolytanád, felismered és vizsgálni kezded.

3. Számolj tízig!

Biztosan te is hallottad gyerekkorodban, hogy tanácsolták számolj el tízig, amikor dühös vagy. Ez valójában ugyanaz az időkérés, amiről fentebb beszéltünk. Vonulj ki az adott szituációból, amelyben a haragod keletkezett kicsit különülj el, tegyél egy rövidke sétát vagy számolj tudatosan 10-ig. Közben pedig magadban tedd fel a kérdéseket és tudd, hogy meg fogod találni a megoldást a problémára, csak most egy picit lenyugszol.

4. A paraszimpatikus idegrendszer bekapcsolása

Van egy modern módszer, ami arról szól, hogy tudatosan néhányszor mélyen be majd ki lélegzel. Ezzel a módszerrel stimulálod a paraszimpatikus idegrendszert, aminek következtében megnyugszol.

5. Merítsd ki magad fizikailag

Mostanában nagyon sok ember elkezdett edzeni az elmúlt években. Kimondott divattá vált a fizikai aktivitás. Ez nem csak az egészségünknek, a külsőnknek tesz jót, hanem a fizikai megerőltetés hatására a stresszhormonok használódnak, ezáltal a test megnyugszik. Persze lehet választani fizikai aktivitásként valami takarítási módszert vagy akár favágást vagy bármilyen kerti munkát is. Bármilyen fizikai munka alkalmas a stresszhormonok levezetésére. Magyarázva a korábban említetteket nem az akadályt odaképzelve dühöngünk, mert csak még jobban mérgesek leszünk, hanem fizikai aktivitást végzünk saját magunk kedvéért. A kettő nem ugyanaz.

6. Ülő vagy sétáló elmélkedés, imádkozással

Az ülő elmélkedés mindenki számára ismert, aminek az alapja a légzés figyelés. A légzés figyelés nem csak azért fontos a elmélyedésben, mert célszerű így kezdeni, hanem mert azzal hogyha figyeljük a légzésünket meg is nyugszunk egyúttal. Csendben imádkozva kérdésünkre, választ kapunk Szent Szellemtől.

A sétáló elmélkedés lényege, hogy nagyon tudatosan egyik lépést téve a másik után lassan sétálunk. A figyelmünket a járásra összpontosítjuk. Összehangoljuk a légzésünket a lépéseinkel, minden egyes be és kilégzéssel egy-egy lépést teszünk. Az izgatottság alábbhagy ezzel a módszerrel is. Istenhez fordulva a Krisztus tudatunkból hamarosan megkapjuk válaszunkat is.

7. Különítsd el magad az érzéstől

Fontos tudnod, hogy amikor haragszol nem te Magad vagy a harag. A harag egy érzés benned. „Oszd” fel magad két részre, a haragodra és a tudatos figyelmedre. Figyelmeddel tekints a haragra és tudatosítsd magadban, hogy a harag nem te magad vagy csupán észleled azt. Amíg a tudatos figyelmeddel azonosítod magad, egy bizonyos szilárdságot fogsz érezni. Segítő mondat magadban: „Haragos vagyok, de nem én vagyok maga a harag”.

8. Öleld át a haragodat

A tudatosításon kívül fontos, hogy megvizsgáld azt is mi váltotta ki a haragodat. Kapcsolatba lépsz a haragoddal, tudatosítod, hogy nem te magad vagy. A haragot érzékeled, hogy milyen erős benned, de nem nyilvánítod ki. Magadnál tartod, magadhoz szorítod, átöleled. A haragod olyan, mint egy dacos dühös gyerek aki megpróbál elszaladni és mérgében rossz dolgokat csinálni, te azonban erősen fogva tudod tartani hogy ne szökhessen ki a kezeid közül. Ez úgy is elképzelhető, hogy a belső gyerekedet, aki most éppen dühös és ellenálló megöleled mint egy gondoskodó anya vagy apa és megkérdezed tőle mi történt. „Látom hogy haragszol… Miben segíthetek?„

Miután képzeletben átöleled, mondhatod neki azt is hogy “itt vagyok veled, számíthatsz rám”. Az ölelés megerősítés és támasz is egyben, vagyis biztosítod a haragodat arról, hogy segíteni fogsz neki a probléma megoldásában.

Az igazi változás tehát abban rejlik, hogy elismered a haragodat és megkérdezed tőle az okát.

9. További segítő kérdések ÖNmagadhoz

Azzal, hogy megtudtad hogy haragszol és azt is, hogy mi az oka még nem oldódik meg önmagában a probléma. Fontos hogy boncolgasd magadban az okokat, érzéseket. A következő kérdéseket teheted fel magadnak, amikor már túljutottál azon, hogy lecsillapítottad magad: „De miért zavar engem annyira ez?” ; „Milyen érzés ez számomra, hogy ez és ez van? ; Mi okoz csalódást számomra? ; Mire számítottam? ; Mit reméltem? ; Mi szomorít el? ; Mi okoz fájdalmat?

10. Öleld át a bánatodat

Miután megválaszoltad magadnak a feltett kérdéseket és kibogoztad, hogy mi a haragod valódi oka és hogyan is érzed most magad, azután öleld át ezt az érzést. A felnőtt részeddel biztosítsd saját magadat és belső gyerekedet arról, hogy itt vagy és segíteni fogsz megoldani a problémát…

…innentől pedig elkezdheted a racionális megoldások kidolgozását…

A Biblia a haragról:

Az utolsó gyakorlat előtt, néhány ige neked, mit mond a Biblia a haragról.:

Efezus 4:26 (RÚF)
Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal,

Efezus 4:31 (RÚF)
Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.

Zsoltárok 37:8 (RÚF)
Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!

Példabeszédek 15:1 (RÚF)
A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.

Példabeszédek 16:32 (RÚF)
Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít.

Példabeszédek 19:11 (RÚF)
Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket.

Jakab 1:19-20 (RÚF)
Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát.

Prédikátor 7:9 (RÚF)
Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik.

Róma 12:19 (RÚF)
Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr.

A dühöm megfékezése

Gyakorlat: Idézz fel magadban egy olyan szituációt, amikor könnyen dühbe jössz. Ez lehet bármilyen élethelyzet, akár egy közlekedési is. A fontos hogy olyan legyen, amiben könnyen és gyorsan dühös leszel. Idézd fel magadban, érezd az érzést és irányítsd át a figyelmed a belső világodra. Tedd fel a kérdéseket magadnak, és írd le a válaszokat.

Idézz fel magadban egy olyan szituációt, amikor könnyen dühbe jössz. Ez lehet bármilyen élethelyzet, akár egy közlekedési is. A fontos hogy olyan legyen, amiben könnyen és gyorsan dühös leszel. Idézd fel magadban, érezd az érzést és irányítsd át a figyelmed a belső világodra. Tedd fel a kérdéseket magadnak a leírt sorrendben, és írd le válaszaidat magadnak.

1. Mi történt? Mi a baj? Mi okozza, hogy dühös vagyok?

2. Mit érzek? Voltaképpen mi a bajom?

3. Miért zavar engem annyira ez? Milyen érzés számomra, hogy ez van? Mi okoz csalódást számomra? Mire számítottam? Mit reméltem? Mi szomorít el? Mi okoz fájdalmat?

Minél többször nézel szembe a dühöd belső világával, annál inkább fogod tudni irányítani azt. A nehéz érzéseid, amik feljönnek Jézus Krisztus be tudja gyógyítani, ha átadod neki és kéred segítségét fájdalmadban. Ezt csinálhatod egyedül is, vagy egy lelkigondozó segítségével, vagy egy hozzád közel álló baráttal is.

Efezus 4:31-32:
„Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.”

* Riekje Boswijk – Hummel osztályozása nyomán, saját tanulmányi és gyakorlati kiegészítésekkel