Valódi önmagunk megtalálása
Eredetileg úgy vagyunk megalkotva, hogy egy külső hang alapján tudjuk felfedezni, kik vagyunk valójában. Valódi önmagunk ismeretéhez szükség van egy külső forrásra.
Az Önismeret szó nekem a gyakorlatban azt jelenti, hogy közel minden időpillanatban tudatos vagyok arra, ami zajlik bennem. Amikor nem automatizmusok révén, “csak” történnek velem a dolgok, csapódok egyik érzésből a másikba, reagálok egyik végletből a másikba, cselekszem ide-oda, hanem pontosan érzékelem mi zajlik bennem és azt irányítom is. Ehhez hozzátartozik az is, hogy meg tudom azt is különböztetni, mi az amit a másik ember vált ki belőlem, és annak hatása mit okoz bennem. (Eszembe jut, amikor megkérdeznek egy gyermeket, hogy “egy rosszaságot” miért csinál, 6 éves kor alatt szinte garantált, hogy azt válaszolja rá, “nem tudom”. És tényleg nem tudja.) Ugyanakkor már az is önismeret, hogy belátom egy-egy viselkedésemről a környezetemre és magamra gyakorolt hatását.
Tulajdonképpen ismerni magunkat része az önfejlődésnek, akkor is, ha ezt a pszichológia eszköztárával tesszük meg, vagy Isten “terápiájával”. A Wikipédia fogalomtára szerint az önismeret a pszichológiában gyakran használt kifejezés, amely alatt azt értjük, hogy az egyén ismeri saját személyiségének összetevőit, határait és lehetőségeit, betekintése van viselkedésének rugóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, és helyesen ítéli meg az emberi kapcsolatokban játszott szerepét, hatását.
Rengeteg technika létezik a terápiákban, a beszélgetéseken túl. A szakemberek módszerei között van olyan, mikor nem tartják fontosnak a múlt okainak feltárását, magyarázatát, és van amikor konkrétan összevetik a jelen problémáit, a múltban történtekkel. A pszichoanalitikusok többsége szerint a legtöbb lelki probléma a tudattalanból feltörő motívumokból, szorongásokból áll. Ezek megoldásában a belátás és az átdolgozás folyamatának van jelentősége. A viselkedésterápiák inkább megoldásfókuszúak. A kognitív viselkedésterápia fő célja, a fejünkben megfogalmazódó automatikus negatív gondolatok, torzítás nélküli, reális változatra átírása. A sématerápia eszköztára például az önmegismerést úgy közelíti meg, hogy a teljes személyiséget részekre bontva egy belső kis családként tanítja. Ebben a családban vannak szülők, gyerekek és felnőtt rész. A módszer a belső család tagjait pozitív és negatív állapotú-viselkedésű “egyénekre” osztja. A felnőtt viselkedés megtanulása tulajdonképpen a cél, vagyis a jól határokat húzni tudó, egészséges reakciókkal a külvilágra reflektáló személyünk “felnövesztésével” vagyunk jól.
Szerintem a bennünk zajló folyamatok megértését, az elménkben dúló “harcteret”, az érzéseink felismerését jól megtanítják ezek a módszerek. Részük az önismeret ezeknek a technikáknak, hogy tudatosan rálátunk mikor és mi zajlik bennünk és ezáltal őszinték tudunk lenni magunkkal, ami az árnyékban lévő (letagadott) részeket felszínre hozza. Isten is csak akkor “tud” segíteni, amikor őszintén bűnvallunk. Ezért tartom elkerülhetetlennek az önismeretet.
Saját gyakorlati tapasztalatom szerint az őszinte önreflexió fontos kulcs. A saját önvédelmi mechanizmusok sokáig eltakarják előlünk az igazságot. Elhiteti velünk az egónk, magyarázatokat gyártva, hogy okkal reagáltunk “hibásan”, vagy a másik végletben mindenért magunkat hibáztatjuk. Persze bármilyen hibáztató működésen túljutni egy magasabb tudatossági szintre, komoly feladat. Életünk során, ahogy növünk fel, fontosak ezek a mechanizmusok, amikkel szó szerint védelmezzük magunkat, ám ami a múltban megvédte integritásunkat, az először lelassíthatja, később akár el is lehetetlenítheti fejlődésünket. Szóval őszinte magunkra látás nélkül, csak védekezni fogunk egy életen át, ugyanazokat a köröket újrajátszva. Önismeret, önbelátás nélkül nincs őszinteség. Konkrét, őszinte felismerés nélkül Isten sem tud mit kimunkálni bennünk, meggyógyítani szívünkben.
Az önismeret szó elcsépeltté vált a mai világban, lehet ezért láttam sokszor, hogy a vallásos gondolkodásban kimondottan üldözött. Azt tapasztaltam, hogy hozzákapcsolódik a szóhoz sok ember fejében az okkultizmus, és annak széles tárháza. Miközben tudatosnak lenni önmagunkra és pontosan tudni mikor kapcsolnak be bennünk a védekezési mechanizmusok egy-egy élethelyzetben nagyon is fontos dolog. A vallásos negatív elgondolás arról, ha valaki jár önismeretbe is, a Biblia olvasása mellett, már csak azért is hibás, mert az imádkozás szellemi irányítottsága és lelki irányítottsága között nagy különbség van és ezt érzékelni önmagunkon, csak önismerettel lehetséges. Sok olyan imát hallottam már, ami egóból vezérelt, hosszantartó, bonyolult és nehezen követhető. A Szentlélek által vezérelt ima egyszerű, könnyed, szívhez szóló és szeretetteli, mintsem racionális. A Bibliában az önismeret, az Isten általi emberismeret folyamatos kijelentéseit találhatjuk. Mivel Isten pontosan ismer bennünket, hiszen Ő lehelte belénk az életet, egy teljes útmutatót kapunk a Bibliában mind gyakorlatban, mind elméletben a célszerű viselkedésről. Önmagunk megismerésének segítője Szent Szellem, a mi tanítónk. “Kinyilatkoztatásaival” tudjuk felfedezni igazságainkat és hazugságainkat egyaránt. Ő szól hozzánk, illetve általa szól hozzánk Isten. A Szentlélek az, akit az Újszövetségben elküldött Isten, Jézus Krisztus feltámadása után nekünk, hogy legyen egy “kapcsolattartónk” Istennel, Ő a Pártfogónk Istennél. (Az Ószövetségben még közvetlen kapcsolatban voltak vele.) Tiszta és világos válaszokat tud nekünk adni arról mi “következik” a jellem fejlődésünkben. Hozzáteszem Istent jól “hallani” nem kis feladat. Fontos jól ismernünk Istent (nem torzítva), mint Atyánkat (Szellemi szülőnket) ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni a fejünkben a Sátán hangjaitól.
A lelkigondozásban Jézus Krisztus a tökéletes ember, akit példaképként tudunk magunk elé állítani. A lelkileg egészséges lelkű ember mintája a kereszténységben. Ő kezdetektől fogva tökéletes volt és akkor látjuk meg igazán milyenné is “kéne válnunk” az önfejlődésünkben, ha olvassuk az igét és egyre jobban megismerjük Őt. Megismerjük beszédét, reakcióit, tetteit, életének, halálának és feltámadásának értelmét. Minél inkább Krisztusivá válik jellemünk, annál inkább leszünk énközpontúból, Istenközpontúvá. Amikor már nem saját érdekeink vezérelnek csupán minket, hanem egy sokkal nagyobb cél, az Isten szerinti élet válik életünk értelmévé. Ez pedig nem azért lesz így, mert ez igy helyes, hanem mert “jól esik” ilyenné lenni. Mindeközben gyógyul a szívünk és a szeretet magasabb szintjét érezhetjük meg.
Krisztusivá válni egy élethosszig tartó feladat. A maximalistáknak üzenem, hogy Isten türelmes és a szíveket, szándékokat vizsgálja. Bármennyit hibázhatunk menet közben és konkrét határidőt sem szabott ránk. Minden az ő időrendjében zajlik, tehát ahol tartunk az nem a véletlen műve és az sem lesz az, ahová eljutunk. (Persze a saját makacs akaratunk eltéríthet minket időben.) A rövidebb és egyszerűbb válaszom a Bibliából, a János 14:6 : “Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” A saját fejlődési utam alapján azt mondom bárcsak hamarabb találtam volna rá Istenre, pedig Ő többször szólt és jelzett nekem, csak nem vettem komolyan. (Amíg nem találunk rá, Ő keres minket, mindig Ő kezdeményez, mikor rátaláltunk, nekünk kell keresnünk Őt.)
Sokféle önismerettel foglalkozó elméleti megközelítés létezik, melyek közül az egyik, amiről Richard Rohr Halhatatlan gyémánt című könyvében foglalkozik. Azt ahogyan látjuk magunkat és melyik az a részünk, amiben való működés életünk nagy célja a Ki vagyon Én? cikkemben írom le. Az Agymanók animációs mese második részében is jól ábrázolódik, ez a kettősség, a fényes, tiszta fehér szálak és a “piszkos”, negatív szálak személyiségben elfoglalt helyének viaskodásaként.
Az önismeret nem egy elméleti tudás csupán, ami diagnosztizálásra alkalmas. Ma én azt látom a megértés túl nagy fókuszú lett, a megannyi könyv megjelenésével, a sok podcastal, már a fél világ szakértővé vált. A másik diagnosztizálása meg egyenesen hobbivá vált sok embernek. Sokszor, ha felismer valaki a szomszédjában, munkatársában két jellemvonást, már ráhúz egy címkét. Véleményem szerint az önismeret ennél bonyolultabb és mélyebb. Jártasnak lenni egy témában, nem hoz önmagában változást. Az igazi mély változásokhoz cselekvésre is szükség van, bennünk és a magunkon kívül is. Bennünk a változást Isten munkálja ki. Jakab 2:17 : “Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.”
Az önismeretet elérni csupán psziché (lélek) megközelítésű tudományokkal azért tartom korlátozónak, mert a szellemünk (pneuma – görög szó) nem jut benne szerephez és nem lép túl az énközpontú megközelítésén. Vannak akik függővé válnak a terapeuta személyétől, reakciójától, véleményétől. (Ez főleg akkor következik be, ha a segítő maga akarja megmenteni az ügyfelét.) Abban az esetben is, ha nem így történik, hanem az egészséges felnőtt részében megerősödve reagál életében, mégis megmarad a “test” szerinti élet fontosságánál. Egyrészt mindig valami több, nagyobb kéne az életébe, vagyis függő marad a külső körülményektől, a körülötte élők vele való viselkedésétől és mindig marad egy hiányérzet. Ez a szívében lévő Isten alakú Űr, ami nem töltődik be, pedig születésünktől fogva ez a gyökér problémánk, hiszen a bűnbeesésnél elszakadtunk Istentől.
Véleményem szerint az igazi megoldást a Krisztus-központú lelkigondozás jelenti. (Természetesen elismerem, hogy súlyosabb esetekben a lelkigondozás mellett szükség lehet más szakember segítségére is.) A lelkigondozásban Jézus Krisztus a gyógyító (a terupeutára áttolt szerep nélkül). Az Ő felülről való “életében” részesülünk, ami elkezd bennünk testet ölteni. Ez átveszi a régi gondolkodásmód helyét, gyógyítja meg sérült lelkünket, alakítja át szívünket. Ezzel a gyógyulással megváltozik a viselkedés is, nemcsak kognitív szinten, hanem “ lelki átírással”. A gyógyulás eredete és működési módja szellemi, amihez fontos, hogy a lelkigondozott együttműködjön Jézus Krisztussal a folyamatban.
Összefoglalva, saját tapasztalataimat, úgy látom, hogy az önismeret, a leghatékonyabban, Istennel járva működik. Ken Wilber tanításait behozva a felnövés és felébredés együtt fontos. Magam részéről évekig olvastam önfejlesztő könyveket, közel 9 évet jártam egyéni terápiába (4 szakemberhez) és 10 évet csoportos foglalkozásokra, önismereti tanfolyamokra. Több mint 40 féle módszeren voltam, amiből sajnos sok okkult módszer volt. Nem tudtam sok mindent, csak egyet szerettem volna, jobban lenni. Kiegyensúlyozottan, hullámzás és félelem nélkül élni. Nagyon hálás vagyok a segítőimnek és azt is tudom, fontosak voltak az utamon (különösen az utolsó 4 év terápiám), de ha újra kezdhetném, Isten, Jézus Krisztus, Szent Szellem és a Biblia nélkül bele sem fognék. Azóta vagyok igazán jól, mióta megtértem és hiszek, egyre jobban elveszítve régi önmagamat, amióta a szellemem meggyógyult. (Elismerve, a korábbi terápiák hatását, amikben felnőtté váltam.) Lukács 9:24 : “Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.”
Békés olvasást kívánok! 🙏🤍
Eredetileg úgy vagyunk megalkotva, hogy egy külső hang alapján tudjuk felfedezni, kik vagyunk valójában. Valódi önmagunk ismeretéhez szükség van egy külső forrásra.
Isten maga a szeretet. A szeretet feltételezi, hogy adsz és azt is, hogy elfogadsz. Isten nem tetteink miatt szeret minket. Ha figyelünk egymásra azt adhatjuk egymásnak, ami segíti a másik lelkének gyógyulását és saját magunkét.
A határok témája igen népszerű lett az utóbbi időben. Magunkkal foglalkozni, sokáig nem volt “divat”, ami mára lehet át is esett a túlzott énközpontúságba.
Dühösnek lenni, haragudni természetes emberi reakció. Mégis sokan üldözik ezt az érzést, miközben nagy segítség lehet a hétköznapokban, ha felismerjük
Ok nélkül nincs átok senki életén. A mai divatos transzgenerációs terhek kifejezés, valójában az átkokat takarja. A következőkben kifejtem az átkok listáját…
Az áldások és átkok kérdésköre a láthatatlan szellemvilág témája. A látható dolgok múlandók, a láthatatlanok igazak és örök érvényűek.
A Szentírás alapján az ember személyisége három részből áll: szellem, lélek, test. Ezek alapján, az ember szellem, van lelke és testben lakik.
Az Önismeret szó nekem a gyakorlatban azt jelenti, hogy közel minden időpillanatban tudatos vagyok arra, ami zajlik bennem.
Ki vagyok én? Az Igaz Énünk a kezdetektől fogva létezik, már az első be és kilégzésünktől kezdve. Hamis énünk az, akinek hisszük magunkat.