Kedves Olvasó!
Köszönöm, hogy ellátogattál az Igazlélek gondolatokhoz. Miről szól az oldal? Rólad, rólam és Istenről. Még mielőtt tovább lapozol, rólad, rólam és arról, amit mindannyian keresünk. A szívbéli örömről, amit olykor pillanatokra találunk meg.
Ezt a keresést nehezítő hazugságokról, információáradatról, aminek útvesztőjében a modern világ egyre több választási lehetőséget hoz elénk, amiben nem könnyű eligazodni. A döntés nehéz. Az önismeretben rengeteg módszer van, amivel haladhatunk is, meg nem is.
Az utóbbi években módszerek sokasága kelt életre, amik alapja sokszor már korábban is elérhető tanítás, csak picit alakítanak rajta, átnevezik, és már hangzatossá is válik. Egyre nagyobb divat Istenre, Angyalokra, Krisztusra, Krisztusi tiszta fényre hivatkozni. Igen ám, csakhogy az úgynevezett New Age módszerek lényege, hogy úgy tűnik, mintha a valódira utalnának, miközben mégsem. Sokáig engem is megtévesztettek, miközben saját utamon azt kerestem, hogyan lehetnék valóban jól és hogyan segíthetnék ebben másoknak.
Elismerem, sokáig azt gondoltam nagyban függ a változás attól hogyan állunk hozzá az adott módszerhez. Mivel sokáig jellemzett a maximalizmus és a perfekcionizmus, úgy hittem, hogy én mindent bele téve a dolgokba (és bele is tettem), egyre jobban leszek. Örömtelibb, boldogabb leszek, ahogy azok az ügyfeleim is akik így álltak a folyamatukhoz. Ez egy hazugság volt, már csak azért is, mert egyre fáradtabb és egyre elcsigázottabb lettem. Elismerem, nem könnyű az önreflexió, de azért megtanulható.
Szóval egyre nagyobb tudatossággal, egyre nagyobb tudással végeztem a munkám, éltem az életem és egyszer csak beütött a kiégés. A kiégés és az egyre növekvő bizonytalanság abban, hogy jó úton haladok e. Egyáltalán bármi, amit képviselek igaz e. Majd egyszer csak beütött az összetöretésem. Azóta tudom, hogy Isten sosem büntet minket, csak hagyja, hogy elbukjunk, ha nem hallgatunk rá. Miért? Azért, mert akkor végre elkezdjük Őt keresni. Először Ő keres minket, majd mi keressük Istent. Életem és hivatásom kudarca kezdett el engem alkalmassá tenni az életre, és megtérésem miatt kezdem el látni valódi Önmagamat, azt a valakit, aki Isten szemében vagyok. Szellemem megújulása végre gyógyítja a szívemet, belülről kifelé haladva megújítva lelkemet és testemet.
Mit mondtak a terápiákban? Hogy kintről befelé van a gyógyulás. Na ez is hazugság, Jézus Krisztus fordítva gyógyít, a gyökérnél kezdi, és amit ő elvégez, azt nem kell újra és újra felemlegetni.
Célom, segíteni neked abban, hogy ne kelljen azon végig menned, amin nekem, bár hiszek abban, hogy ennek konkrét oka volt a saját életemben. Ha az Úr akarata, hogy végigmenj rajta, persze legyen úgy, de alapvetően nem szenvedésre és állandó küzdelemre lettünk teremtve.
Nem akarlak semmiről meggyőzni, ugyanakkor fel szeretném hívni a figyelmed arra, amit én tapasztaltam meg, több mint 20 év saját élményből és közel 10 év segítői munkából.
Ahogy a Biblia is írja: 1Timóteus 4:1-2: [1] A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak, [2] és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, mert lelkiismeretük érzéketlenné vált.
Ezzel annyit üzenek neked, hogy jól gondold át, hova mész el segítségért (ezalatt főleg az alternatív és a spirituálisnak hirdetett módszerekre gondolok), és ne fogadd el feltétel, és megkérdőjelezés nélkül bárki állítását, főleg mielőtt részletesen el ne magyarázná milyen módszert készül rajtad végezni. Ha bármi kétséged támad, hallgass a szellemed sugallatára.
Az önismeret csapdáiról, a változás kerékkötőiről – ezen belül azokról a módszerekről, amik félrevezetőek lehetnek. A személyiség akadályairól, az álarcokról, az őszinteségről, őszintétlenségről. A kimondott szó erejéről. A spiritualizmusnak hívott felébredésről, kontra Isten „terápiájáról”. Az egyéni terápiákról, a csoportos folyamatokról. A kereszténységről, a vallásosság és az igazi hit különbségéről. Jézus Krisztusról, aki nélkül nem lehet Istenhez „menni”.
Az önszeretetről, annak hiányáról, vagy túlzásáról. A függőségekről, annak hátteréről és megoldási módjairól. A megbocsátás fontosságáról. Létezik-e függőség nélküli élet? A megkötözöttségről, amibe saját magunkat hajszoljuk bele, kontra a valódi szabadságról.
A szüleink tiszteletéről, vagy annak hiányáról, mindennek jelentőségéről. A magyar családok nagy többségéről, ahol a szülők nem akarják elengedni a gyermekeiket, és életükért viszonzásul egy életre megkötöző béklyóba hajtják fejüket. A bűntudatról, ami fogva tart. Életünk áldásairól, és átkairól. A transzgenerációnkból hozott áldásokról és átkokról.
A tudásról, kontra érzésekről. A testről, lélekről, szellemről. Arról, hogy akkor mikor elszakadtunk szellemben, mi is történt velünk. Arról, hogyan nem engedjük meg Igaz Énünknek, amiben Krisztus tudatunk “lapul”, hogy irányítson minket. Mi akadályozza az Istenkapcsolatunkat. Hogyan vetítjük ki a világra a gyermekkorunk tapasztalatait és hogyan vezetnek félre minket, amikor valami más “Szellemmel” akarnak minket összekapcsolni, miközben az egyetlen tiszta út Isten, ahová Jézus Krisztuson keresztül tudunk eljutni.
Mennyi “celeb” médiasztár és mennyi “celeb” segítő állítja, képviseli az okkult módszereket, amikre sok pénzért, ha jut hely, el is tudunk menni.
Milyen érdekes, hogy a keresztény iskolák, tanfolyamok és programok ennek töredékébe kerülnek és sokszor adományosak.
Mitől hiteles valami szerinted? Szerintem attól, ha a gyakorlatban érezzük a pozitív változást. Én azt tudom, hogy cselekvés nélkül, nem lesz változás. Ahogy a Biblia mondja: Jakab 2:26: [26] Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül. Azt is tapasztaltam, hogy Isten „terápiája” a leghatásosabb módja a lelkünk gyógyításának és felszabadításának.
Szellemi ajándékként kaptam az írást és ajándékként szeretném használni. Ajándékozni szeretnék neked, összesített tudást, gondolatokat, gyakorlati tapasztalatokat.
Áldott olvasást és elmélkedést kívánok neked! 🙏💚