A család intézményének széthullása a XXI. században
Szeretet, biztonság, egymás erősítése, közös teherviselés, egymás elfogadásának megtanulása…
Személyiségünk a korai kezdetektől sok torzuláson megy át. A teljes gyermekkorunk meghatározza milyenek leszünk felnőttként. Rengeteg dolog történik velünk, ami mind hat valahogyan ránk. A szüleink, a nagyszüleink, a dédszüleink, a rokonaink, a testvéreink, a tanáraink, az osztálytársaink, és minden velünk történt esemény hat a személyiségünkre. Ezek a fizikai világunkban mind „visszakereshető, előidézhető hatások. Akár pozitívan, akár negatívan programozódunk be, mindenképpen torzan látjuk önmagunkat.
Az is hat személyiségünkre, amit felmenőink tettek életükben. Ha pedig még korábbra megyünk vissza, személyiségünk eleve hordozza a korai Ádám és Éva személyiségét, a velük történt bűneset összes következményével együtt.
Mindebből következik, hogy nincs olyan ember, aki objektíven és „jól” ismeri saját személyiségét.
Eredetileg úgy vagyunk megalkotva, hogy egy külső hang alapján tudjuk felfedezni, kik is vagyunk valójában. Valódi önmagunk ismeretéhez szükség van egy külső forrásra, aki „visszajelez” egész életünkben. Ez a külső hang a Teremtő Isten kellene hogy legyen az életünkben. Isten, aki feltétel nélkül szeret minket és mint egy tökéletes Atya, mindig figyelve ránk, visszajelez nekünk magunkról.
A bűnesetkor elszakadtunk Istentől (ezt nevezi a Biblia halálnak), mivel a függetlenséget választotta Ádám és Éva. A jó és a rossz tudásának fájáról megevett gyümölcs egyúttal szimbóluma a majd mi jobban tudjuk, képesek vagyunk rá, meg tudjuk csinálni önállóan is ma sulykolt hazugságnak. Ez lett az Édeni állapot bukása és személyiségünk alaptorzulása, miszerint önazonosságunk és fontosságunk tudatát megtalálhatjuk magunkban és más emberekben.
Miután elszakadtunk Istentől, elveszítve a külső hangját, kénytelenek vagyunk más embereken keresztül megismerni magunkat. Folyamatosan másoktól várjuk a visszaigazolást magunkra nézve, egy nézésen, egy mosolyon, egy mondaton, egy cselekvésen keresztül. Mivel bizonytalanok vagyunk abban elég jók vagyunk e (nem találkoztam olyan ügyféllel, akinek a nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető hitmondata ne élt volna magáról) másoknál keressük a megerősítést arra, hogy jók vagyunk, szerethetők, értékesek, és így van célja és értelme életünknek.
A generációk mind-mind újra és újra elhitetik magukkal, hogy meg tudják csinálni. Majd ők kijavítják, ami korábban elromlott. Mindezt egyre fejlettebben teszik. Régen még csak elhatározták, hogy ők nem követik el ugyanazokat a hibákat, mint szüleik. Leginkább pont ellenkezőleg viselkedtek, akaraterővel. A mai korban önismereti technikák garmada, terápiák tömkelege áll rendelkezésr, hogy változtasson amai generáció magán. Mégis sok millió ember közül pont kiválasztjuk azt a mintázatú párkapcsolati felet, aki újra előidézi ugyanazt. Minderre sokáig azzal válaszoltam én is, hogy a mintakövetés, a traumaismétlés az oka, és hogy végülis a mintát nem lehet meghaladni teljesen. Ezt tanultam, így sajnos ezt tanítottam.
Mindez a kicsit mindig fejlettebb generációs ismétlés továbbra sem változtatott azon, hogy elégedett és vidám emberek nőjenek fel. Ezt persze nem tudatosan csináljuk, hiszen a Sátán remekül elérte, hogy végső igazságként fogadjuk el nehéz életünket. Ha pedig könnyebb az élet, prosperáló karrierrel, bővelkedő javakkal, akkor valamiféle ürességről számolnak be az így élők. A nagy jóléti unalom pedig előbb utóbb átcsap egy testi vágyakat kielégítő, önelégült, nekem minden kijár életérzésbe. Természetesen találunk a kettő közötti elég jó életet is, mégis a függőségek csapdája jelen van ezekben a családokban is.
A generációk elhitték, hogy Istentől független életet tudnak élni, és kezükben tartják dolgaikat.
Életünk nagy része azzal telik, hogy elrejtjük szégyenünket. Ezzel az a probléma, hogy vezető érzelmi oka annak a “személyiség hazugságnak”, amit éveken át felépítünk. Miért? Mert a szégyen kellemetlen önmagunkra reflektáló érzelem, ami tipikusan az önvaló negatív értékelésével párosul; motiváció elvesztésével; stresszérzéssel, sebezhetőséggel, bizalmatlansággal és értéktelenséggel. Annyira el akarjuk kerülni ezt a fájdalmas érzést, hogy minden áron meg akarunk felelni a környezetünknek, álarc mögé rejtőzve játsszuk szerepünket.
A teológia szerint a szégyenérzet Isten és ember viszonyában a bűnbánattal és bűnbocsánattal, míg ember és ember kapcsolatában inkább a szemérmességgel, szégyenlősködéssel, a másik ember rólunk alkotott véleményével van összefüggésben. Passzolóan Isten és ember viszonyában is az őszinteség a legfontosabb dolog. Isten csak azt tudja meggyógyítani, amit őszintén bevallunk neki.
Ahhoz, hogy Isten felé őszinték legyünk, először önmagunk előtt, a hamis álarc mögül kitekintve fontos, hogy tudatosan lássuk, halljuk igaz énünk torzulásait.
A megváltás folyamata megtérésünk után folyamatosan zajlik. Jézus Krisztus felépíti a személyiségünket, úgy, ahogyan valóban Isten lát és tervezett el bennünket, elölről. Megváltoztatja gondolkodásunkat, saját terve szerint tesz minket egészséges személyekké. Miután mellette döntöttünk, kiemelt minket a sötétségből és fokozatosan megszabadít minket a sötétség következményeitől. Szó szerint egy új életmódot tanulunk meg (ha akarjuk).
Saját tapasztalatom alapján is állítom, és mert az ige is ezt mondja, hogy ahogy egyre inkább érzem Isten szeretetét, ezzel egyidőben viszonyulok máshogy a környezetemhez. A Lélek gyümölcsei elkezdenek fejlődni bennem. Galátzia 5:22 (HUNK): De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
Isten kérése, hogy légy olyan mint a gyermek, ami azt jelenti, hogy úgy légy olyan mint a gyermek hogy legyen benned egyfajta gyermeki engedelmesség. Kiskorodban, amikor a tekintélyszemély (Apa vagy Anya) alakított téged, gyermekként engedelmeskedtél. Mindegy hány évesen tértél meg, Jézus elkezd lépésről lépésre Szentlélek segítségével újraépíteni. Ez az újraépítési folyamat azért nem megy hirtelen egyszerre, mert azt nem bírnánk ki. Lépésről-lépésre, türelemmel foglalkozik velünk Isten. Nem könnyű a folyamat és az hogy kinél meddig tart az is egyedi, mert mindenkivel Isten egyedileg foglalkozik. Például eszembe jut egy helyzetem, amikor ugyanazt az érzést éreztem, mint amikor gimnáziumba jártam. Frusztrált voltam, nem mertem az emberek közelébe menni egyedül, sőt emlékszem még a büfébe se mertem odamenni venni magamnak ételt. Rettegtem, hogy meg kell szólalnom, hogy rosszul választok, hogy megszólnak. Teljes elvetettségi szégyenérzésem volt, aminek azóta tudom hogy (a saját családi átkon túl) az eredendő állapota, gyökere Ádám-Évánál keresendő. Nyilván a tevékeny életem nem mutatta már ezt a jelenséget, és én azt hittem hogy ezt már megoldottam a terápiák során. Csakhogy ez újra előjött egy nyaralás alkalmával. Annyira rám tört, hogy úgy éreztem nem tudok elmenni ebédelni sem.
Mit csináltam hívőként? Imában kértem, mutassa meg az Úr mi ez most. A válasz egy képben előjött kamasz kislány volt, aki görbe háttal áll a gimnáziumban és frusztrált.
Imádkozni kezdtem az Úr Jézushoz, hogy segítsen ki ebből a helyzetből Szent Szellemhez, hogy jöjjön és gyógyítson meg engem, gyógyítsa ezt az emléket és építsen újjá. Megvallottam az ellenkezőjét, azt az igazságot, hogy Jézus Krisztus a kereszten elvetett lett, hogy mi elfogadottá lehessünk. 10 perc alatt elmúlt az érzés és tevékeny önmagamként tudtam folytatni a napom.
Korábbi, megtérésem előtti időszakban egy ilyen nehéz epizód, akár napokig is eltarthatott, de órákig biztosan, felborítva az aznapi tervet.
A hitből kimondott megvallásnak és imádságnak, óriási ereje van.
Összefoglalva, ami nincs bennünk “megoldva” azt a bennünk élő Jézus Krisztus újra felhozza. Megtérés nélkül a lelkünk sem tud meggyógyulni, hiszen a szellemünk bemerítkezéskor összekapcsolódik az Atyával, “kicserélődik” és többé nem a halál és a bűn ural minket Jézus Krisztus keresztáldozata miatt. 2Korinthus 5:17 (RÚF): Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. A lelkünk felszabadításának a megtérés egy folyamata, amiben újra előjönnek a sérelmek és a traumák a gyerekkorunkból és azok a helyzetek, amiket a jelenben még mindig hibás automatizmus szerint reagálunk le.
Nézzük mi a különbség a pszichológián alapuló terápiás folyamat és Isten terápiás folyamata között. Hozzáteszem, hogy az Isten terápiája kifejezést itt saját kútfőből használom, Thomas Keating szóhasználata nyomán.
Saját tapasztalatom van pszichológus, pszichiáter, life coach, integrál tanácsadó, és pszichoterapeuta hosszabb folyamataiban. Azt kell hogy mondjam, óriási különbség van. Ennek szakmai összehasonlítását a Pszichológia vagy Biblia alapú lelkigondozás? blogomban írom le. Itt konkrét gyakorlati példát hozok.
Az egyik nagy különbség az, hogy Isten mikor felhoz benned valamit (gondolat, kép, vagy álom által) és te őszintén kéred segítségét, azonnal melléd áll. Aztán mikor hittel megvallod a szellemvilág előtt ennek ellenkezőjét (pozitív változatát) miképpen az ige ígéri, utána ez ez az emlék soha többé nem jön fel. Isten nem úgy dolgozik ahogy a pszichológiai alapú terápiákban, hogy sokadszor is feljön ugyanaz a fájdalom, akár tízszer is és elemezgetjük a sebeket újra és újra, sok szituáción át.
Isten úgy épít újjá, hogy nem hozza fel többször azokat a sérelmeket fájdalmakat traumákat, amiknek a gyökerét begyógyítja. Hátad mögé veti és azt érzed hogy megkönnyebbülsz, hogy nincs benned az a mély sokáig tartó depressziós érzés, hanem felszabadulsz és jobban leszel. Kiíródik a lelkedből és mehetsz tovább. Ezzel szemben például a hipnoterápiákban az történik, hogy a lélekerő szabadul fel, felhasználva saját belső támaszunkat. Önmagában ezzel nem lenne baj, csakhogy egyrészről énközpontú világnézetünk megmarad, másrészről a lélekerő felszabadítása a sátán munkája, és azt mindig újra újra kell tölteni. Időszakosan leszel jobban és egyre nagyobb “dózisra” van szükséged. Tehát elkezdesz egyre nagyobb megterheléssel járó terápiákra, csoportokba menni, ahol nagy katarzisokat élhetsz át. Csakhogy nem oldódik meg, nem gyógyul be a seb teljesen. Szentlélek gyógyítása nem jár túltengő lelki megterheléssel és érzelmi felkavarással.
Isten szeret minket, Isten maga a szeretet. Annyira szeret, hogy nem akar minket bántani, ha nem jól csinálunk valamit. Mindössze azt kéri, engedelmesen engedjük át neki a vezetést. Annyira a javunkat akarja, hogy többször próbálkozik jelezni akaratát, mielőtt úgy dönt, hagyja, hogy menjünk a saját elképzelésünk után, bárhova is vezet az. Először halkan szól, ha nem halljuk meg, hangosabban szól, szinte kiabál. Több próbálkozás után, ha meddő fülekre talál, akkor megfedd és hogyha a megfedést sem halljuk meg, akkor káoszt okoz egy területen az életedben.
Isten nem bánt, nem büntet, nem akar nekünk rosszat. Isten nem vár el semmi olyat, amiben újra sérülhetünk, ez hazugság, ez a sátán hitetése. Annak a következményei, hogy saját akaratunkat követjük, az Ő útmutatása helyett, saját felelősségünk.
Valódi Önmagunkat Isten szemén keresztül találhatjuk meg. Lukács 9:24 RÚF: Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.
Áldott elmélkedést kívánok! 🙏🤍
Szeretet, biztonság, egymás erősítése, közös teherviselés, egymás elfogadásának megtanulása…
Eredetileg úgy vagyunk megalkotva, hogy egy külső hang alapján tudjuk felfedezni, kik vagyunk valójában. Valódi önmagunk ismeretéhez szükség van egy külső forrásra.
A szeretet feltételezi, hogy adsz és azt is, hogy elfogadsz. Isten nem tetteink miatt szeret minket. Ha figyelünk egymásra azt adhatjuk egymásnak, ami segíti a másik lelkének gyógyulását és saját magunkét.
A határok témája igen népszerű lett az utóbbi időben. Az elfogadás azt jelenti, hogy az egészséges reakciót a kijelölt határokra a másik fél is teljesen jól reagálja le és a kapcsolat továbbra is jól működik.
Dühösnek lenni, haragudni természetes emberi reakció. Mégis sokan üldözik ezt az érzést, miközben nagy segítség lehet a hétköznapokban, ha felismerik.
Ok nélkül nincs átok senki életén. A mai divatos transzgenerációs terhek kifejezés, valójában az átkokat takarja. A következőkben kifejtem az átkok listáját…
Az áldások és átkok kérdésköre a láthatatlan szellemvilág témája. A látható dolgok múlandók, a láthatatlanok igazak és örök érvényűek.
A Szentírás alapján az ember személyisége három részből áll: szellem, lélek, test. Ezek alapján, az ember szellem, van lelke és testben lakik.
Az Önismeret szó nekem a gyakorlatban azt jelenti, hogy közel minden időpillanatban tudatos vagyok arra, ami zajlik bennem.
Ki vagyok én? Az Igaz Énünk a kezdetektől fogva létezik, már az első be és kilégzésünktől kezdve. Hamis énünk az, akinek hisszük magunkat.