A család intézményének széthullása a XXI. században
Szeretet, biztonság, egymás erősítése, közös teherviselés, egymás elfogadásának megtanulása…
„Az emberiség helyreállítása és felemelkedése a családban kezdődik.” (Ellen G.White: A nagy Orvos a családban; 28.fejezet: Szolgálat a családban) A Biblia alapvetése: (1Móz 2,18; HUNK): „És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki segítő társat, hozzá illőt.” (1Móz 2,24; HUNK): „Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.”
A család Isten ajándéka, amit Krisztus a Kánai menyegzőn tett csodájával is megerősít. Szeretet, biztonság, egymás erősítése, közös teherviselés, egymás elfogadásának megtanulása, mind-mind adatik a jó családi viszonyokban. A Menny előízének szánta az Úr a családot. Ennek fontos eleme, hogy a harmadik kötél benne legyen a családban.
A Sátán legnagyobb terve (már Ádámnál és Évánál kezdve) ennek „szétbombázása”, hiszen ha az emberek egymást támogató közösségében való megerősödése helyett, széthullva, függőségekbe menekülve, izoláltan cipelik a terheket, egyre gyengébbek lesznek. A férfiak gyengítésén keresztül borulnak fel a „leghatékonyabban” a családok. Az Isten a férfinak adta a család vezetésének, összetartásának szerepét, azonban ennek betöltésére egyre kevésbé „alkalmasak” és vállalkoznak ők. Egyre több csalódott férfi nem akar már családot és gyermeket, valamint a homoszexualitás is egyre elterjedtebb. Ha van is családja sokszor függőségekbe menekülve (szer vagy viselkedés) inkább elhatárolódik a családtól, mint felvállalja a felelősséget.
„A „Lelkek szeretete” mindenkor csak alapos, kölcsönös megismerés eredményeképpen bontakozhat ki – ez nyilvánvaló, kétségtelen igazság. Az ilyen szeretet születik és érlelődik – természetes, tapintatos, a másik személyiségét tiszteletben tartó ismerkedési folyamat során. De éppen ezzel az ismerkedéssel van a baj! Azzal tudniillik, hogy sok esetben sehogyan sem akar megindulni a természetes barátkozás. Sokan vannak, akik őszintén a bibliai elveket szeretnék követni, de akaratlanul is hat rájuk a körülvevő világ szemlélete, gyakorlata. Ott pedig lassan elfelejtik, mit is jelent a türelmesen, egészségesen, szépen kibontakozó ismerkedés.” (Vankó Zsuzsanna: „Akit az én lelkem szeret”)
Ezzel szemben ma „divat” a sietés, a gyors intimitás, a testi vágyak beteljesítése, míg a lélek nem is tudja követni ezt a tempót. A külsőségek túl fontossá váltak. Olyan külső ideálképek láthatóak a médiában, amiben az ember megváltoztatja külsőjét, mintha önmaga eredeti kinézete elfogadhatatlan lenne. Mű termékek kerülnek az arcra, a testbe. Még a fotókon is átalakított, szebbnek látszó emberek vannak. A lányok, nők az ismerkedéskor is sokszor túlkezdeményeznek, elkezdenek irányítani. A fiúk, férfiak „bealkalmazkodnak” ehhez, majd egyszer csak azt veszik észre, hogy nem önmaguk.
Már a szerelem kérdésében is elcsúszás van, mert sokan a lángoló, heves, vágyakkal teli érzelmeket keresik ma. Fontos lenne, hogy a gondolkodó értelem is helyet kapjon, mert a mély emberi szeretet, a megismerésen keresztül alakul ki, aminek nyugodt és mély a természete. Amerikai kutatások szerint 1000-1500 óra beszélgetés alatt derül ki biztonsággal, hogy tényleg összeillő-e az ismerkedő pár, vagy kezdeti fellángolásról van szó. A beszélgetések, az egymásra odafigyelés, megismerés ideje alatt ki tud derülni az értékrendek különbözősége vagy egyezősége, ami fontos alapját képezi a későbbi családi élet működőképességének.
Az ifjú házasoknál a családokban egy generáció lakik együtt. Míg régen 2-3 generáció közösen élt, segítve egymást. Ma sokszor az Apára és az Anyára nehezedik a pénzkeresés, a teljes háztartás és a gyermeknevelés összes feladata. Így a gyermekekre, a velük töltött időre, játékra, tanításukra már kevés idő jut. A gyermekek elmagányosodva, a szobájukban az elektronikai eszközökön játszanak, virtuális „barátságaik” vannak, és sokszor felnőtt tartalmakhoz jutva foglalják el magukat.
A szülők fáradtak, nemhogy napi szellemi táplálékra nincs már energiájuk, de egy kis nyugalom vagy egymásra odafigyelés, családi beszélgetés helyett marad a függőségekbe menekülés, majd a fáradt „ágyba zuhanás”. Az egész sokszor egy „logisztikai” megbeszéléseken alapuló családnak nem nevezhető csoporttá alakul, amiben a szereplők egy háztartásban, egymástól elszigetelten vannak jelen. A mai fiatal férfi generációt a videójáték, a pornó és a magány teszi tönkre. Nincs nevelés, türelem a dolgok megtanítására. Sokszor a tárgyak megvétele, az igények kiszolgálása zajlik, kompenzálva a gyerekekre fordított időt, így egyre önközpontúbbá válnak a gyerekek, megszokva, hogy ki vannak szolgálva és hogy nekik járnak dolgok. Ráadásul sokszor a szülők „párjai” lesznek, helyettesítve a férj és feleség egymással szembeni hiányait.
Ma a fogyasztói társadalom mintájára, válással kezelik az emberek a kapcsolatok nehézségeit. A felborult szerepek miatt a nők sokszor nem akarják már a férfiakat „nevelgetni”. A férfiak sokszor a mai hamis ideálok miatt újabb, fiatalabb, szebb után néznek. A válás lelki sérülésekkel jár minden családtag számára. A sok válás következményeképpen az Apa hiányzik (Az Istenképre is komoly hatást gyakorolva), van hogy csak kéthetente van ott. A fiúknak így sokszor nincs Apa mintájuk arra nézve hogyan is illendő és méltó udvarolni, férfiként viselkedni, dönteni. Kapcsolatokban sokszor kisfiúvá válnak, célok nélkül, nem irányítva a családot.
A lányoknak ugyanolyan nehéz, hogy az Apa nincs ott egy elvált családban, sok esetben lesznek a nők „férfigyűlölők”, lenézők velük. Női szerepkörükben a válások miatt kénytelenek férfi szerepeket felvállalni, így sokszor eljutnak oda, hogy nincs is szükség a férfiakra. A sok évnyi transzgenerációs „elnyomásuk”, áldozatszerepük után ma megfigyelhető tendencia, hogy a karrierben, szerepeikben inkább amazonná válnak. A nő finomsága sok esetben háttérbe szorul.
Hiába egyre nagyobb ma az önismerete az embereknek, lépten-nyomon tréningekre, tanfolyamokra járva, mégsem lettek boldogabbak a családok és a válások száma is magas. Ezekben a nem lelkigondozói tanításokban, nem a Biblia szerinti értékrendre nevelés zajlik. A diagnosztizálás és a másik fél hibájának még szembe tűnőbb elviselhetetlensége bukkan felszínre egy idő után. Mivel Isten ki van hagyva a megoldásból, megoldhatatlannak tűnő problémák kerülnek felszínre. Sokszor lesz az eredmény a válás. Sok olyan emberrel beszéltem aki jár terápiába, önismeretbe és nagyon sokszor ennek az lesz az eredménye, hogy „kinyílt szemmel” a saját érdekek lemaradt érvényesítése végletébe esik az illető. A pszichológiai hozzáállás „szeresd önmagad” megközelítése inkább romboló, mint megoldó hatással van hosszútávon.
Nehéz egy család boldog fenntartása. Erre nincs felkészítő képzés, tanfolyam, annak ellenére, hogy mindenki boldog párkapcsolatot szeretne. Péld 30:18-19; (HUNK): ”E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom: A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.”
Mint lelkigondozók eszközei tudunk lenni az Úrnak az emberek segítésében. A szülőket lelkigondozói kísérésben, Istennel a folyamatban tudjuk vezetni. A gyülekezetekben fontos kérdés a helyes Bibliai szemléletű tanítványozás, egymás terhének segítése Imában, imaközösségekben. A gyerekeknél, fiataloknál az edukáció nagyon fontos kérdéskör szerintem. Egyrészt a gyülekezetekben, keresztény Ifi körökben is fontos a helyes szemlélet átadása a Biblia értelmezésében, másrészt úgy látom, hogy az iskolákban szükség lenne Bibliai alapú (nem eltúlzott) tanításokra. Egy-egy óra keretében fontos lenne átadni a helyes szemléletet, hogy az összekuszált New Age-es nézőpont lebomoljon, és a „világosság” elkezdjen a helyére beállni.
A férfiak egymás támogatásában, férficsoportokra is szükség lenne, nagyon sok női csoportról lehet hallani, ugyanakkor már vannak, de még kevés a férfi csoport, ahol tiszta tanításokkal egymást támogatva tudnak megnyílni, erősödni, Isten segítő kezével együtt a férfiak.
Mégis a legtöbbet mindannyian a saját kis mikrokörnyezetünkben tehetünk. Viselkedésünk, jellemünk Krisztusivá válása a legfőbb eszközünk. Ez kihat a környezetünkre. A helyes értékrend, az önuralomra nevelés, egyen egyenként saját családi környezetünk kialakításakor, másoknak is láthatóvá válik. A példamutató minta, pozitív, másokra ható eszköz.
„Az igaz család sokkal nagyobb befolyást gyakorol az emberek szívére és életére, mint bármilyen prédikáció. Ha a fiatalok ilyen otthonból lépnek ki az életbe, továbbadják azt a leckét, amelyet megtanultak. Nemesebb életelveket ismertetnek meg más családokkal, és felemelő befolyást árasztanak a társadalomra.” (Ellen G.White: A nagy Orvos a családban; 28.fejezet: Szolgálat a családban)
Békés átgondolást kívánok! 🙏🤍
Szeretet, biztonság, egymás erősítése, közös teherviselés, egymás elfogadásának megtanulása…
Eredetileg úgy vagyunk megalkotva, hogy egy külső hang alapján tudjuk felfedezni, kik vagyunk valójában. Valódi önmagunk ismeretéhez szükség van egy külső forrásra.
A szeretet feltételezi, hogy adsz és azt is, hogy elfogadsz. Isten nem tetteink miatt szeret minket. Ha figyelünk egymásra azt adhatjuk egymásnak, ami segíti a másik lelkének gyógyulását és saját magunkét.
A határok témája igen népszerű lett az utóbbi időben. Az elfogadás azt jelenti, hogy az egészséges reakciót a kijelölt határokra a másik fél is teljesen jól reagálja le és a kapcsolat továbbra is jól működik.
Dühösnek lenni, haragudni természetes emberi reakció. Mégis sokan üldözik ezt az érzést, miközben nagy segítség lehet a hétköznapokban, ha felismerik.
Ok nélkül nincs átok senki életén. A mai divatos transzgenerációs terhek kifejezés, valójában az átkokat takarja. A következőkben kifejtem az átkok listáját…
Az áldások és átkok kérdésköre a láthatatlan szellemvilág témája. A látható dolgok múlandók, a láthatatlanok igazak és örök érvényűek.
A Szentírás alapján az ember személyisége három részből áll: szellem, lélek, test. Ezek alapján, az ember szellem, van lelke és testben lakik.
Az Önismeret szó nekem a gyakorlatban azt jelenti, hogy közel minden időpillanatban tudatos vagyok arra, ami zajlik bennem.
Ki vagyok én? Az Igaz Énünk a kezdetektől fogva létezik, már az első be és kilégzésünktől kezdve. Hamis énünk az, akinek hisszük magunkat.