A Szentírás alapján az ember személyisége három részből áll: szellem, lélek, test. 1Thesszalonika 5,23 (Csia Lajos fordítás): “Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, egész valótok, szellemetek, lelketek és testetek feddhetetlenül őriztessék meg Urunknak, a Krisztus Jézusnak megjelenésére (megérkezésére).” Ezek alapján, az ember szellem, van lelke és testben lakik. Ez alapján a megközelítés alapján fejtem ki az ember hármas tagoltságának lényegét.
Test alatt a fizikai testünket értem. Ez látható, anyagból van, alakítható és ezzel tartjuk a kapcsolatot a külvilág anyagi dolgaival. A Test szó (görögül Szóma, héberül bászár). A Wikipédiában a fizikai értelemben vett test (más néven fizikai test vagy fizikai tárgy) adott mennyiségű egybegyűlt, a térben egybefüggő kiterjedésű és együttesen mozgónak tekinthető anyag.
A fizikai testünk alapvetően sérülékeny, nagyon könnyen “bántható” és amikor arról beszélünk, hogy függőségek, akkor sok esetben a fizikai testünket tesszük tönkre, szépen lassan (evéssel, ivással, szerhasználattal stb…) A külsőleg látható fizikai testünk sok mindent elárul rólunk. Ha valaki nincs jól lélekben, szellemben, az látszik a testén is. A testsúly, a testtartás, és sok más külső jegy árulkodó, ugyanakkor szerintem a legjobban az arc az. Nemcsak mert a szem a lélek tükre, amiből sok mindent ki lehet olvasni. Máté 6:22 (RÚF): “A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz.”
Láthatóan sugárzik a boldogság annak az arcáról, aki jól van.
Ismerek olyanokat is, akik a testük folyamatos karbantartásával próbálják elfedni azt a fájdalmat, ami bennük van, sok esetben pont az állandó külsőségekbe való meneküléssel védekeznek a lélek felszabadítása ellen, az érzéseik ellen. Ha mélyen megfigyeljük ezeket az embereket, az arcmimikájuk, a szemük és a beszédük elárulja őket. Ahogy a Bibliában olvashatjuk a Lukács 6:45-ben(RÚF): “Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.”
A test mindent számon tart, idézek egy könyv címéből, amit Bessel Von Der Kolk holland pszichiáter írt. A könyv a traumafeldolgozással fogllakozik. Figyelemreméltó az a megfigyelés, hogy mély traumatikus élmények hatására az emberek nem találják önmagukat, nem éreznek bizonyos érzéseket. Az agy bizonyos részei lekapcsolnak, ami azt jelenti, hogy nem képesek a trauma feldolgozása nélkül arra, hogy pontosan meghatározzák mit éreznek, mi van bennük testileg. Ettől még a test mindent érez és a stresszhormonok is aktívak, viszont a személy nem képes elméjével ezt azonosítani.
Sok olyan ügyféllel találkoztam magam is, aki nem tudja pontosan beazonosítani az érzéseit, nincsenek szavai az érzéseire. Ez abból is kiderül, ha megkérdezik az illetőtől, hogy mit érzett egy helyzetben, arra válaszol mit csinált, és nem az érzelmeire. Másik példával, dühösnek látszanak, de tagadják ezt, “nem vagyok az” mondattal, vagy aggodalom jelei mutatkoznak rajtuk és mégis állítják, “jól vagyok”.
Az hogy képtelenek megállapítani mi történik a testükben, azt is magával hozhatja, hogy elveszítik a kapcsolatot saját szükségleteikkel. Ilyen például, hogy nem esznek amikor éhesek, vagy nagyon túl esznek, mert nem érzik, hogy tele van a hasuk. Ez egy védekezési mechanizmusa is az agynak, hiszen a nagyobb traumákat átélő emberek (pl.háborús történetek áldozatai, balesetet elszenvedők, fizikai bántalmazást átélők, komoly érzelmi bántalmazást átélők) annyira félnek attól, hogy újra átéljék azt ami korábban nagyon nehéz volt, hogy “lekapcsolják” érzéseiket.
A jó hír, hogy feldolgozható és újratanulható ez. Azt, hogy a testemben hol érzek, mit és az milyen érzelemhez kötődik pontosan, nekem is “mint egy kisgyermeknek” újra kellett tanulnom.
A sok terápiás fókuszolás és tudatos testfigyelés nagyon sokat segít ebben. Jézus Krisztus be tudja gyógyítani ezeket a sérüléseket is, de ehhez szükséges a saját tudatos cselekvésünk és őszinte hozzáfordulásunk. Amíg másra hárítjuk saját testi nem jól létünket, beleragadunk saját lelkiállapotunk mocsarába.
Másik testtel foglalkozó szakértő, Dr.Máté Gábor is sokat foglalkozik könyveiben a testi tünetek lelki okaival.
A test lázadása című könyvében részletesen kifejti, hogy “az emberek testi egészsége nem független az érzelmeiktől és lelkiállapotuktól.” Nagy pusztítást tud okozni a testben, ha elfojtjuk az érzelmeinket, nem vagyunk képesek kifejezni azokat. Egy konkrét betegséget, a rákot megemlítve, én még nem találkoztam olyan személlyel, aki nem áldozattípus lett volna.
A test (szarx) a Biblia szerint a lényünk, a személyiségünk temploma. A test nem börtön, hanem lakóház, amire fontos vigyázni, tisztogatni, karbantartani. Ha nem vigyázunk rá, nem “feszítjük meg”, csak vágyaink kielégítésére használjuk, hamar tönkremegy.
Bibliai példa az 1 Korinthus 6:12-13 (RÚF): “[12] Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává. [13] Az eledel a gyomorért van, a gyomor pedig az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért.”
A Bibliában a test szerinti élet nagyobb jelentésű, mint csupán a fizikai testünk tartalma. A Bibliai Test (szóma) szerinti élet, lényege, hogy az ember elszakadt Istentől, a vele való bensőséges közösségtől. Ezzel megszűnt az Élet forrása az ember számára. A bűnbeesés története okozta elszakadás eredményeként elvesztette ezzel a legfontosabb értékeket, mint
a biztonságérzetét, létezése értelmét és értékét, identitását, támaszát, vigasztalását. (Ha belegondolunk a legtöbb problémánkba, mindnek ez a fő oka). Mivel Istentől már nem tudja megkapni, saját akaratból, forrásból próbálja megtalálni, létrehozni, megteremteni. Ezt a saját akaratú, énközpontú gondolkodásmódot, életfelfogást nevezzük „test”-nek, röviden az Istentől függetlenedő gondolkodásmódot.
Róma 8:5-8 (RÚF): “[5] Mert akik test szerint élnek, a test dolgaira törekszenek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira. [6] A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, [7] minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert Isten törvényének nem engedelmeskedik, és nem is tud engedelmeskedni. [8] Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
A magyar nyelv értelmező szótára szerint az egyik jelentése a lélek szónak, (lélektan) „az érzékelés, emlékezés, képzelet, gondolkodás, értelem, akarat stb. jelenségeinek és folyamatainak összefüggő egésze, amely a központi idegrendszer bonyolult folyamatain alapul.”
Manapság sokat halljuk azt hogy lelki dolgok, lelkizés. Divat és szokás lett “lelkizgetni” és elemezni egymást, másokat, önmagunkat. A pszichológia tudományterület módszerei az emberi lélekkel foglalkoznak. A lélek jólétét, betegségeit kutatják és gyógyítják. A lélekhez (pszüché görög szóból) tartozik az elme, az érzelmek és az akarat. Itt beszélünk énről, egóról, személyiségről. A lélek az elmén keresztül értékeli a világot és önmagát, így az értelem, a gondolkodás és a lelkiismeret is ide tartozik.
A lélek elválaszthatatlan a testtől, mivel a testen keresztül kommunikál. Ami a szívben van, az jön ki az ember száján. A beszédről, annak komoly jelentőségéről sokat ír a Biblia. A Példabeszédekben komoly tanítások vannak a kommunikációról. Például Példabeszédek 18:20-21 (RÚF): “Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.”
Arról az Áldás és Átok cikkemben írok, milyen hatása van a negatív beszédnek életünkre.
Ahogy a testnél már említettem, a lélek testérzet szintjén jelzi az elmében letárolt érzelmi lenyomatokat. A velünk történt eseményekhez tartozó érzelmek egy-egy élet szituációban ugyanúgy bekapcsolnak a jelenben, mint amikor történt velünk a múltban.
Ez is mutatja, milyen fontos feldolgozni a múlt “lerakódásait” a lélekben, különben állandóan beszüremlenek életünkbe. Én ezeket hívom piros gomb effektusoknak.
Példával élve, a házastársunk ugyanabban a negatív stílusban beszél velünk, mint a szülőnk, amire ugyanazt a fájdalmat éljük át, amit gyerekkorunkban többször. Ha ezt nem dolgozzuk fel, megkeresve az eredeti emléket, akkor házastársunkra fogunk neheztelni, őt látjuk “rossznak” és rajta töltjük ki fájdalmas érzelmünket. Ugyanígy gyermekünkben is tükörként láthatjuk meg saját be nem gyógyított belső gyermekünket.
A lelkünkkel, nekünk is van feladatunk. A jellemünk kérdésköre is a lélekhez tartozik. Megtéréskor beköltözik Isten a szívünkbe és Szellemünkbe. A szellemünkről és a “kő”szívünkről “olvad le”az eredendő bűn keménysége. A szellemünk és a szívünk nyílik meg a természetfeletti világ felé
A lelkünkben lerakódott emlékek, sorsok, sérülések gyermekkori neveltetés hatásai, a transzgenerációnk mintázata nem változik meg a megtérési döntéstől. Isten nem törli ki a múltunkat. A lelkünkkel életre szóló feladatunk van, és Isten segítségével nekünk “kell” megcselekednünk a lelkünk felszabadítását. A jellemünket érinti és ezért van az a konfliktus, hogy Isten a szellemünkben dolgozik, de az ebből fakadó pozitív változás mikor fejlődik ki az ember személyiségében. 1Péter 1:9 (Károli fordítás): “Elérvén hitetek czélját, a lélek idvességét.”
Az ember lelke akár elidegeníthet valakit a szellemi elhívásától is, ha nem dolgozik a lelke kiszabadításán. Ez egy tudatos “harc”, választások és döntések sorozata a mindennapokban. Isten áldásának beépülése sorsunkba, nagyban függ ettől a változási hajlandóságunktól.
A folyamat úgy zajlik, hogy (jó esetben ige által) kapunk kijelentést, majd a lélek és az elme változását egy tudatos emberi kezdeményezés indítja el (akár egy ima által), saját maga hoz döntéseket a lélek kiszabadítására.
Az őseink által “örökölt” lelki alkatunk felszabadítása elengedhetetlen feladat a szabad, áldott, sikeres élethez, Isten vezetésében.
A szellem az elsődleges létező. Isten szellem, az abszolút létező. Isten szellemként teremtette a világot. Az anyagi világ ebből következően a szellemi (spirituális) után következhet csak, vagyis alacsonyabb rendű, már csak azért is, mert minden a materiális szférában a szellemiből, a magasabb rendűből állt elő. A szellemi egyúttal nem szűnt meg létezni, a jelenben is “körülötte él”.
Az emberi szellem megnyilvánulásai a következőkben konkretizálhatók az emberi működésben: intuíció, kapcsolatfenntartó funkció, lelkiismeret. Isten a szellemünket szólítja meg, így ezt a kommunikációt ezeken keresztül “érzékeljük”.
Az intuíció jelentése tömören az, hogy valaki mindenfajta közvetlen előzetes “látható” megtapasztalás nélkül tesz szert információra, “kijelentésre” valamiről, úgymond megérzés útján. A Biblia nyelvére lefordítva ez annyit jelent, hogy az ember szelleme képes felfogni, érzékelni a természetfelettiben zajló eseményeket, történéseket, olyanokat, melyekről természetes úton nem lehet tudomást szerezni.
Az intuitív típusú ember érzékeny a szellemi dolgokra és ez megkönnyíti tájékozódását a természetfeletti világban. Itt fontos hozzátennem, hogy az ember szelleme akkor képes helyesen működni, ha valaki újjászületett. A szellem megtérés és bemerítkezés után működik tisztán, rendeltetésszerűen, amikor a Szentlélek beköltözik az ember Szellemébe, mivel addig a bűnei következtében “halott” szellemben él.
Jézus Krisztus engesztelő halála jelenti egyúttal az újjászületett ember bűnbocsánatát (még sok egyébbel együtt). Isten a megtért embert “más szemmel” nézi.
A kapcsolatfenntartó funkció jelenti az Istennel való kapcsolatfelvételt és annak fenntartását. Miután az ember megtér és újjászületik, lehetősége van Istennel aktív kapcsolatot fenntartani, vagyis folyamatosan kommunikálni Vele.
Kiegészítem azzal, hogy ezért is fontos a lélek felszabadítása, az egó megdolgozása, mert a kommunikáció tisztaságát az egóból érkező kijelentések, akarati megnyilvánulások is befolyásolják. Ugyanígy a lelkiismeret esetén is, egy döntéshozatalnál “billeghet” az egó test szerinti akarata és a lelkiismeret sugallata között valaki.
Az ember szellemének talán legalapvetőbb megnyilvánulása a lelkiismeret, ami Isten értékrendjét hordozza, így az újjászületett szellem minden egyes erkölcsi döntéshozatalt Isten értékítélete szerint hoz meg. A Róma 2:15-ben (RÚF szerint) olvashatjuk: “Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete a szívükbe van írva, bizonysága ennek lelkiismeretük és gondolataik, melyek hol vádolják, hol felmentik őket”.
A lelkiismeretnek van vádló és felmentő funkciója. Mindenki ismeri a lelkiismeret furdalást, amikor “rosszat” teszünk, így jelzi ezt. A felmentő funkciója pedig akkor kapcsol be, amikor helyesen cselekedünk.
A Biblia beszél szellemi lényekről, akik nem rendelkeznek fizika testtel, csupán szellemi testtel. A legfontosabb, elsőszámú szellemi létező – a Tiszta Szellem – ISTEN. Isten Szelleme a Szent Szellem, Aki egylényegű, mégis külön entitás. A Szentháromságban a Fiú (Jézus Krisztus) is egylényegű szellemi lény, megtestesülése miatt azonban rendelkezik fizikai (emberi) testtel.
Léteznek jó, Isten szolgálatában álló szellemi lények (angyalok). Vannak fellázadt, gonosz angyalok, akik az egekben végzik tevékenységüket. Vannak démonok, a Sátán szolgálatában álló, test nélküli szellemi lények, akik a Föld légterében élnek, és bármi áron testhez akarnak jutni (Máté 8-ban olvashatjuk ennek példázatát), hogy gonosz vágyaikat kielégítsék, félrevezetve az embereket. A szellemi lények tevékenységéről, harcairól Frank E. Peretti könyveiben is olvashatunk, történeteken keresztül.
A kiteljesedett, boldog, áldásokkal teli élethez elengedhetetlen a szellemi újjászületés. Bemerítkezéskor a Szentlélek belénk költözik, és erre mondja a Biblia a 2 Korinthus 5:17-ben(RÚF szerint): “Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.”
Szentlélek a tanítónk, késztet minket a jóra, ad vigasztaló, bátorító gondolatokat, ha kell, int bennünket, működteti a lelkiismeretünket, a gondolkodásunkat. Mi is saját szellemünkön keresztül tudjuk szeretni Istent.
Újjászületésünk előtt leginkább a lélekben éljük az életünket, mivel a szellemünk, a bűn következményeként halott állapotban van, Istentől elszakadva. A lélek erősen kötődik a testhez. Tehát amikor a lelkünkből cselekszünk valamit, a szellem vezetése nélkül, akkor azt a halott testünkben cselekedjük, aminek nincs köze az igazi élethez (Efezus 2:1-2 (RÚF) : “Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik.”).
Azoknak pedig, akik nem születtek még újjá Krisztusban, a lélek az utolsó “menedékük”. Ha valaki kimerül (kiég) lelkileg, akkor onnan már nincs hova “menekülni”, nincs honnan erőt meríteni, és az egész ember összeomolhat lelkileg, majd testileg is. Az út a halálhoz vezet. Az élet forrása Isten, és akik Krisztusban újjászülettek (aki az ajtó Istenhez), az életet választják.
Róma 8:16 (Csia Lajos fordítás): “Maga a Szellem a mi szellemünkkel együtt tesz tanúságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.”
Békés olvasást kívánok! 🙏🤍